Sajnos nem tudom, hogy a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata mikor jelentette meg képeslapon ezt a fotót, az azonban bizonyos, hogy a lapot 1962-ben postázták, a képet ifj. Szekeres Ferenc készítette. És talán Szolnokot ábrázolja.
Szolnok, Tiszapart felirattal jelentette meg képeslapon ifj. Szekeres Ferenc fotóját a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, szerintem valamikor a hatvanas évek elején. Ezt abból gondolom, hogy a rányomtatott 2 forintos eladási ár korábban húzós lett volna egy fekete-fehér lapért – ennyiért még a nyolcvanas években is lehetett színes üdvözlőlapot venni -, másrészt nem hinném, hogy évekig állt volna készleten egy ilyen lap. A tulajdonomban lévő példányt ugyanis 1962-ben küldték egy kunmadarasi női fodrásznak, meglehetősen talányos üzenettel, aláírás nélkül: „Nemzeti Szálló 37-es szoba”. Talán valami szerelmi légyott előkészületeinek az emlékét őrzi a lap.
Ennél most sokkal fontosabb, hogy a hatvanas évek elején kinyomtatott képeslapon lévő fotó, meglehetősen rossz minőségben, és kissé megvágva, feltűnik Kaposvári Gyula 1984-ben megjelent Szolnok képekben című könyvében is. A hozzá rendelt képaláírás szerint „Nyár a Tisza hűs hullámaiban a Tisza-híd túlsó végénél a 40-es évek végén”. Nincs okunk kételkedni a város múltjának egykori legjobb ismerője által leírtakban, vagyis abban, hogy a kép Szolnokon készült. Az viszont nem egészen egyértelmű, hogy hol és mikor.
Ránézésre ugyanis bármelyik folyóparton, az emberek fürdőruháit nézegetve pedig 1945 és 1980 között szinte bármikor készülhetett volna ez a kép. Éppen a ruházat és a képen látható viszonylag sok stég és vízi jármű miatt gondolnám, hogy ez a fotó inkább az ötvenes évek végén készült.
A helyszínt tekintve is van bennem némi bizonytalanság, főleg ha csak a Kaposvári könyvben látható vágott változatot nézem. Arról ugyanis hiányzik három fontos momentum. Az egyik a képeslap jobb felső sarkában lévő hatalmas villamosvezeték tartóoszlop. A másik a fürdővel átellenes parton, a lap bal felső sarkában látható ipari épület. A harmadik pedig a jobb alsó sarokban lévő árnyék, ami nagyjából megmutathatja, hogy honnan készült a kép. Ezek nélkül ugyanis gondolhatnánk azt is, hogy a kép a Tisza jobb partján, a város felett, a nyolcvanas években is működő potyát mutatja.
E három támpont alapján azonban már el kell fogadnunk Kaposvári Gyula közlését, hogy a fürdőzők a Tisza-híd – a régi közúti híd – túlsó végénél, azaz a Szanda felőli lábánál fürdenek. Az árnyék ugyanis az 1962-ig álló, előző híd szerkezetét mutathatja, míg az ipari épület a vízművekhez tartozik. A hatalmas villamosvezeték pedig ma is pontosan ugyanott ível át a folyó felett.
Ha nem téves az előbbi okfejtés, és valóban Szolnokon készült ez a kép, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a Tisza fővárosában, az ötvenes években még bevett szokás volt a Zagyva torkolattal szemben, a közúti híd lábánál, nagyjából a mai rendőrségi és a szétrohadt megyei tanácsi üdül magasságában fürdeni. Ma meglehetne tenni?
A tévedés persze nem zárható ki.
