2025.10.14. (kedd)

Eötvös tér 1980 körül

Eötvös tér 1980 körül

Dátum:

A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harmincéves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harminc éves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

Az Eötvös teret a Mikszáth Kálmán és a Baross utca sarkán álló ház emeletéről mutató kép először – szerintem – a Kaposvári Gyula szerkesztette, Szolnok 900 éves történetét bemutató könyvben jelent meg. Később egy Kardos Tamás által szerkesztett albumban is felbukkant, amiből arra következtetek, hogy ő lehet a kép készítője. A nagyjából három évtizeddel ezelőtt megörökített pillanat azonban a neten is sokszor látható, olykor egész kiváló minőségben is, ami azt bizonyíthatja, hogy nemcsak a két említett könyvben fordulhatott elő a felvétel.

Hogy a kép a nyolcvanas évek elején készült arra az évtized második feléből derengő emlékeimből következtetek. Akkoriban ugyanis már messze nem volt ilyen rendezett a víztorony környéke. Egy bozótos, elhanyagolt, kétes kinézetű park vette körül a már harminc éve is üresen álló és pusztuló tornyot. Ezzel együtt az Eötvös tér még valóban tér és nem egy nagy kereszteződés volt. A Thököly út felől ma itt körforgalomba torkolló út – ahogy ezt a kép is mutatja – még zsákutca volt, amit a fotó jobb szélén látható épület zárt le. Erre a zsákutcára pedig szinte mindenkinek emlékezhet, aki a nyolcvanas években szerezte a jogosítványát. Két dolog miatt. Egyrészt innen indultunk a városi vezetésre, illetve rutinozni is lehetett ezen a részen, másrészt ebben a zsákutcában kellett a műszaki és az egészségügyi vizsgát is letenni.

A kép jobb szélén belógó pavilonra is érdemes egy pillantást vetni. Ha lett volna, már akkor is blogSzolnok, valószínűleg kiszerkesztettem volna az A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban. Emlékeim szerint ugyanis ez egy borzalmas, ócska pavilon volt, amiben különböző maszek üzletek próbáltak megkapaszkodni.

Van a képnek még egy érdekessége. A vasútállomás felé kanyarodó busz. Szerintem csak a korabeli autómániások és a buszok szerelmesei tudják elsőre rávágni, hogy mi ez a guruló kocka. Hát igen, ez egy Ikarusz, amivel a nyolcvanas évek elején bővítette a palettáját a hazai autóbuszgyár. A koncepció valami olyasmi lehetett, hogy a 35-40 fős buszoknál kisebb kapacitású járművekre is szüksége lehet a népgazdaságnak. Formatervezőre pedig már nem nagyon futotta. Ehhez képest az Ikarusz mögött álló Zsiguli vagy még a szemből kanyarodó Trabant is elfogadható látvány.

A térről nem is beszélve. Ami szerintem Szolnok egyik legérdekesebb tere. A Gépiparival, a víztoronnyal, távolban pedig a huszonnégy-emeletessel és a megyei kapitányság tetején lévő fogdával.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Beton Szolnok

Aki életében nem járt Szolnokon, és az első élménye a városról ez az 1980-ban készült mozaikképeslap, az azt gondolhatta, itt minden beton és új, semmi sem maradt a múltból. Annak ellenére, hogy az anziksz jobb felső sarkában épp a város 900 éves múltjára emlékeztető Tanúhegy látható.

Fordított padok

Abból, amit valamikor a hatvanas évek elején megörökített az ismeretlen fotós, ma már csak a múzeum épülete és a mellette álló lakóház található a Kossuth téren. Ami az anzikszhoz felhasznált képeslap készítésekor éppen átépítés közben volt.

A Dami a Marx park felől

Lassan felnő Szolnokon egy generáció, amely tagjainak semmiféle emléke nem lehet erről a különös, a maga nemében akár szépnek is nevezhető épületről. De van még pár generáció, amelynek tagjai ebből a szögből is felismerik az 1967-ben átadott, de csak negyven évig használt épületet.

A Szapáry fejlődése

Szolnok korzóján, a Szapáry úton valamikor 1912 és 1917 között kivágták az összes fát, amiket aztán több tucat csemetével pótoltak. Szerintem a közművek építése lehetett ennek az oka, hiszen e képeslappá lett fotón úgy tűnik, gyönyörű úttest épült a korzó két járdája és leendő fasora közé.