2025.12.1. (hétfő)

Százéves századik

Százéves századik

Dátum:

Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.

Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.

Nem tudom biztosan, csak feltételezem, hogy ez a képeslap tulajdonképpen egy remek üzleti érzékkel megáldott, kitűnő fotós műhelyének önreklámja. Amit a legnagyobb haszonnal és a leghatékonyabban úgy lehetett száz évvel ezelőtt terjeszteni, ha a jó fotóból pénzért árulható képeslapot csináltak. Márpedig Szigeti Henrik, Császári és Királyi Udvari fényképész ezt tehette, és így maradhatott fenn a Szapáry út elejének száz évvel ezelőtti klasszikus, az elmúlt évszázad szinte valamennyi Szolnokról szóló könyvben megjelenő ábrázolása.

Játsszuk azt, hogy 1913 márciusának elején vagyunk. Talán éppen egy szombat reggelen.

A városi kertészek már nagyon szépen megmetszették a korzó tizenéves fáinak koronáit. Az útkaparók is rendbe tették a kocsiutat, a járda szépen fel van takarítva, szemétnek nyoma sincs. Kádár mester azonban még nem nyitott ki. Bent már serénykednek a segédek, talán már valami bódító illat is kering a levegőben, a bejáratot védő vasrolót azonban még nem húzták fel. Netán hosszú volt az előző este, a Nemzetiből is átszivároghatott ide néhány lump. A Kindlovicsék bazárja fölötti bérház egyik lakója viszont már felkelt, a cselédlány kitette szellőzni az ágyneműt az ablakba. Egy másik kis cseléd meg éppen elsiet Farkas Lajos üzlete előtt, hóna alatt a Pestről érkezett lapok, amelyekkel mielőbb a Nemzeti kávéházba kell érnie.

Szigeti mester komótosan felállítja hatalmas masináját a Szapáryról elnevezett utca másik oldalán. Háta mögött földszintes házak, benne üzletek, Nerfeld úr még csak alapozza azt a vagyont, amiből majd másfél évtized múlva gyönyörű üzlet- és bérházat húzhat fel azokra a telkekre. A tízes évek elején már senki sem csodálkozik, ha valahol a városban feltűnik Szigeti mester a kamerájával. Sokan nemcsak ismerősként, de rendszeres ügyfélként is üdvözlik – legyen szó álmodozó cselédlányról, kínlódó szatócsról vagy tehetős polgárról -, hiszen az elmúlt évtizedekben a legtöbb szolnoki megfordult a műhelyében lencséje előtt. És azt is tudják róla, hogy alig van a szépülő belvárosnak olyan pontja, amit ne örökített volna meg, és ne adott volna ki képeslapon, hogy az anzikszok messze földön is hirdethessék a megyeszékhely fejlődését.

Szigeti mester talán egy pillanatra el is mélázik, miközben beállítja az optikát. Mennyit változott a Molnár utca húsz év alatt? Fodor Dani jól kifundálta, hogy ide építi fel elsőrangú szállodáját. Aztán jött ez az ügyes Kádár, aki süteményből varázsolt palotát. Kindlovicséknak is van mit a tejbe aprítaniuk, meg aztán itt ez a sok feltörekvő kereskedő, iparos és bankár. Ha negyedszázad alatt ennyit fejlődött ez a város, mi lesz még itt a következő huszonöt évben? Aztán exponál a mester, és szerencsére nem látja a jövőt, ahogy néhány év múlva véget ér az aranykor, a boldog békeévek.

Mindenesetre a kép olyan jól sikerült, hogy a mester valamelyik segédje aprólékos munkával színes változatot is készített belőle, ami aztán még évek múlva is jó pénzért kelt el a város trafikjaiban, és vitte a frontra induló vagy onnan érkező katonák üzeneteit a széthulló birodalom távoli otthonaiba.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Van, ami örök

A képen látható fotó egy 1951-ben postára adott képeslapon található. Hogy pontosan mikor készült, nem tudom, de talán a háború után. Úgy tűnik, vannak örök dolgok a városban.

Az első lefotózott szolnoki biciklis?

Ennek a fotónak egy rosszabb minőségben képeslappá lett változatát hét évvel ezelőtt már bemutattam itt, de akkor leginkább a Szentháromság-szobrunkra koncentráltam. A jobb minőségben fennmaradt verzión vettem észre egy kerékpárost, aki lehet, hogy az első Szolnokon fotózott bringás?

Nekünk büszkeség, nekik üzenet

Valaki 1906. október 1-jén lekéste a csatlakozást Szajolnál, ezért úgy tűnt, a tervezettnél egy nappal később érkezhet Bajára. Ezt nem telefonon üzente meg, pláne nem SMS-t küldött, hanem egy lapot Szolnokról. Ami neki csak egy üzenet volt, nekünk viszont egy épület emléke, amire büszkék lehetünk.

A torkolat az első világégés előtt

A Kossuth tér sarkán működő Faragó Sándor papíráruháza az első világháború előtt nem sokkal jelentethette meg ezt a képeslapot, amihez már az új Tisza-híd belvárosi hídfőjéről állva készült a felvétel. Igaz, a lapot egy Monarchiabeli katona már a háború éveiben küldhette Szolnokról az otthonába.