2025.10.14. (kedd)

Az aranykor üzenete

Az aranykor üzenete

Dátum:

Úgy képzelem, hogy nagyságos Dumtsa Sándor dohánybeváltó felügyelő úr az 1911-es év nyarán, feleségével néhány hétre az ausztriai Karlsbadba ment pihenni. Gyermeküket pedig a rokonokra bízták, aki a Református templomot ábrázoló lapon írt nekik először.

Úgy képzelem, hogy nagyságos Dumtsa Sándor dohánybeváltó felügyelő úr az 1911-es év nyarán, feleségével néhány hétre az ausztriai Karlsbadba ment pihenni. Gyermeküket pedig a rokonokra bízták, aki a Református templomot ábrázoló lapon írt nekik először.

Bő százéves levéltitkot sértek meg azzal, hogy a Dumtsa család belügyeit hozom nyilvánosságra egy 1911. augusztus 21-én, Szolnokon postára adott képeslap szövege alapján. De nem tudom megállni, mert a Roth Dezső kiadásában megjelent, a szolnoki Református templomot ábrázoló képeslap mindkét oldalára írt szöveg annyi mindent elárul.

Először is biztosak lehetünk két dologban. Dumtsa Sándor és kedves felesége első alkalommal pihenhettek a Karlsbadban lévő Vartenzeile Hotelben. Ha ugyanis már máskor is jártak volna ott, akkor gyermekük – akinek sajnos nem szerepel aláírása a lapon, így nem tudjuk sem a nevét, sem a nemét – nem szabadkozna a címzés bizonytalansága miatt. Mivel a lap nem kallódott el, és néhány éve egy antikváriumban meg tudtam venni, talán joggal bízhatok benne, hogy annak idején célba ért.

A gyönyörű betűkkel írt szöveg alapján biztosak lehetünk egy másik dologban is, nevezetesen, hogy a szülők már szerencsésen megérkeztek a távoli hotelba, hiszen mind a levelezőlapjuk, mind a sürgönyük megérkezéséről beszámol gyermekük. Akit egyébként a rokonok és ismerősök gondjaira bízhattak a szülők, hiszen a második mondatában az előző napi, vasárnapi, Montagéknál tett látogatásról számol be, ahol egyébként a fiúk is jól vannak. Feltételezzük, hogy vasárnapi ebéden vehetett részt a lap írója.

Akiről még az is kiderül, hogy diák, merthogy állítása szerint, folyton tanul. Ne legyünk rosszindulatúak! Aki ilyen gyönyörűen és tisztelettudóan írt egyébként jómódú szüleinek, az nem azért tanulhatott a nyár utolsó hónapjában, mert megbukott. Lelki szemeim előtt egy vizsgáira készülő fiatal hölgy jelenik meg, aki csak a tanulás miatt nem tartott szüleivel az osztrák hegyekbe.

Hogy jómódú családról lehetett szó, más is igazolja. A lap végén a fiatal levélíró arról számol be, hogy Zsuzsa mamának is indított egy kártyát, amit egyébként Béla bácsi írt, akinek a címe per pillanat egy Villa Beau nevű hotel a svájci Interlakenben.

Mindezek fényében teljesen mellékes, hogy az ekkor már lassan húsz éves szolnoki Református templomot mutatja a képeslap. Maga a fénykép valamikor kora tavasszal készülhetett valahonnan a gimnázium főbejárata mellett állva. És egy egészen elképesztő, famintázatú keretet kapott, amivel az első világháború előtti szolnoki lapok egyik legrondábbika lett.

Amit csak az tesz számomra érdekessé, hogy azt bizonyítja: a száz évvel ezelőtt Szolnokon élő polgárság egy része már annyira tehetős volt, hogy nyaranta távoli városok szállodáiban tölthetett egy-két hetet, miközben gyermekeit is taníttatta. Szóval a lap nem szép, de a város aranykorának egyik kedves lenyomata.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy szolnoki építkezés fotója

A korabeli újsághírek szerint Szolnok második tizennyolcemeletes lakóházát 1969 őszén kezdték építeni, és első lakói a következő év karácsonyán már el is foglalhatták a 111 lakást. A mellékelt kora nyári kép alapján nem nagyon értem, hogy fél évig mi történt az akkori Vöröscsillag út végén.

Viktor 114 éves üzenete

Szigeti Henrik udvari fényképész nemcsak szakmájához érthetett remekül, de üzleti érzéke is kiváló lehetett. Ennek köszönhető, hogy Szolnokról legfeljebb 3 évvel azután már készült képeslap, hogy az anzikszok nyomtatása Magyarországon is megindult.

Válság vagy trehányság?

Elsőre azt gondoltam, hogy ez a képeslap az első világháború utolsó éveiben készült, és azért sikeredett ennyire gyenge minőségűre. Aztán jobban megnézve, rá kellett jönnöm, hogy az eredeti fotó a két világháború között örökítette meg Szolnok főterét. Csapnivaló minőség és trehány nyomás.

Ki áll a színház előtt?

Talán egy színész, talán egy színpadi szerző, vagy egy korabeli szolnoki színházrajongó áll Szigeti Henrik felvételén a város első kőszínháza előtt, valamikor a múlt század tízes éveinek első felében. A képet nézve a korabeli Városház utca környékét is elképzelhetjük.