Emlékeznek még ezekre a Beloiannisz utcai házakra? Meg a bódéra a buszmegállónál? A kőolajkutató harmadik emeletén lévő fura ablakok nekem megvannak, viszont a balra lévő házak kiestek. A bódéban talán hot-dogot árultak.
Danka István fotója valamikor a nyolcvanas évek első felében készült az akkori Beloiannisz – ma Baross – utcában. Pontosabban a Pelikán szálló parkolója melletti „sétányon” állt a fotós, aminek igényesnek alig mondható beton virágtartói szerintem 1979 körül kerültek a helyükre.
A fotó alapján úgy tűnik, mintha a kőolajkutató vállalat székházán éppen nagyon dolgoznának, hiszen deszkakerítés látható előtte, a gázszellőzők még üresek, és mintha valami kötél is lógna a tetőről. Az egykor rengeteg embernek munkát adó kőolajos cégek – legalább kettő ilyen volt a városban – dolgozói közül biztos van valaki, aki meg tudja mondani, hogy 1983 körül építették vagy már felújították az irodaházat. Azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az átépítésre azután került sor, hogy a vízügyi székház mellett átadták a zöld, olajos irodaházat.
A harmadik emeleti íves ablakokra tisztán emlékszem. Buszon utazva sokszor nézegettem az egyébként kocka épületnek egyedi színt adó elemeket, amelyek egy kicsit ki is ugrottak a fal síkjából. A képen látható csupasz téglákból akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy utólag kerültek az épületre. Hogy mi lehetett mögöttük? Tárgyaló vagy vezérigazgatói szoba?
Ma már természetesen nincsenek meg. Talán egy évtizede építették át a Baross és a Mészáros Lőrinc utcák sarkán lévő irodaházat, aminek kis részében a megyei napilap működik, nagyobb része pedig éppen üresen áll.
Annak ellenére, hogy a kőolajos irodaházat jól ismertem, a mellette lévő emeletes és földszintes, utcafronti portállal rendelkező épületekre egyáltalán nem emlékszem. És így sajnos a szabóságra, az órásra és a porcelánboltra sem, pedig biztos fontos üzletei lehettek az egykori szolnoki belvárosnak. Abban azonban biztos vagyok, hogy a helyükön ma is álló kék üveges épület eredetileg banknak épült, de hogy mikor, nem tudom. Ha tippelnem kellene, akkor a nyolcvanas évek második felére tenném az építkezés időpontját, mert 1990-ben már jártam benne.
Ami viszont sokkal jobban megmaradt bennem, az a kép előterében lévő alumínium bódé, tetején a Pelikán Szálló igényes logójával. Emlékeimben az él, hogy ebben az egyszerű építményben a nyolcvanas évek második felében hot-dogot árultak. Ami akkoriban nagy szónak számított. Amolyan klasszikus, nagykiflis, virslis magyar változatot, amire elég sokat kellett várni, mivel csak két-három sütővas működött a pici helyiségben. Cáfoljanak meg, de bennem az él, hogy itt csak hot-dog volt, és semmi más, még üdítő sem. Nem volt túl igényes hely, de hát negyedszázaddal később se lehetünk nagyon büszkék az SZTK melletti büfére.
