A száz évvel ezelőtti képeslap Szolnoknak egy olyan részét örökítette meg, amely már a fotózás pillanatában is legalább húsz-harminc éve ilyen városias képet mutatott. Talán nem túlzás azt mondani: ez a város első palotasora.
A korabeli fotós nagyjából a mai Lengyel Légió és a Kossuth utcák sarkánál állíthatta fel masináját, hogy megörökítse a Szabadság téri palotasort, amely a két földszintes ház kivételével, szerencsére a mai napig megvan. Az anzikszra azonban nem a városon belüli hely megjelölése került, hanem hogy a kép a Magyar Királyi postahivatalt ábrázolja. Talán ezzel is reklámozva ezt a fontos szolgáltatást, vagy éppen érzékeltetve, hogy tekintélyes vállalatról van szó, ha már ekkora palotában székel.
Merthogy 1891 és 1932 között a mai Varga Katalin Gimnázium épületének földszintjén működött a város postahivatala. A mából nézve teljesen logikusnak tűnik, hogy éppen itt kapott helyet, hiszen mellette a bíróság, szemben a megyei önkormányzat, valamivel távolabb bankok és a városháza. Ráadásul a két híd miatt biztosak lehetünk abban is, hogy ez a korabeli Szolnok egyik legforgalmasabb pontja volt, ami ráadásul a környékbelieknek is pont útba esett.
Hozzáteszem, hogy a logika mellett talán más is indokolhatta, hogy Szolnok első klasszikus bérházába – gondolom, csak a földszintjére – kerüljön a Magyar Királyi Postahivatal. Az épületet még 1856-ban – tehát a Magyar Király (Damjanich múzeum), a mai városháza, megyeháza és bíróság előtt – építette Obermayer Lajos, ám négy évvel később már Hubay Ferenc tulajdona. Azé a Hubayé, aki később a város polgármestere is lett, és így talán az sem volt véletlen, hogy befektetése a posta előtt, mint bírósági bérlemény is kamatozott. Mivel azonban a törvényszék 1891-re elkészült, ugyanúgy új állami bérlő kellett az épületbe, mint majd a nagyposta elkészültekor, azaz jó négy évtizeddel később.
Azt mindenesetre érdemes észrevenni az épületen, hogy a bejárata nem a mai helyén, hanem a saroktól legtávolabbi boltozat alatt volt. Legalábbis száz évvel ezelőtt. Mert épp a hét boltozat közül középsőnek számító negyedik árulja el, hogy korábban ott lehetett a kapu, ahol azt ma is találjuk. De hát nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a fotózás pillanatában is egy majdnem hatvan éves épületről van szó, aminek lábazata körül meglehetősen vizesedett a fal.
Első ránézésre azonban impozáns az Obermayer-palota, ahogy a két földszintes ház után álló, a pesti Nay és Strausz műépítők által 1884 körül emelt Gyömörey-féle lakóház is. Illetve a Szabadság teret a mai napig leginkább meghatározó, tornyos, sarokház. Ha jól tudom, a képen másodikként látható, kis földszintes ház talán patika lehetett, mellette pedig egy magasföldszintes lakóház állt. Lehet, hogy tévedek, de ezek mintha még a nyolcvanas évek közepén is ott álltak volna a Szabadság téren.
Így száz év távlatából visszanézni a régi Szolnokra, apró érdekesség, hogy a hidakra való felhajtók miatt mennyit emelkedett a Szabadság téren az utcaszint. A tornyos, sarki palotának szinte a földszinti ablakáig ér ma az a mesterséges domb, aminek a közepén a 48-as emlékmű áll. Ami erről a fotóról éppen csak lemaradhatott, hiszen 1869 óta része a térnek, igaz, az utcaszint változása miatt néhányszor magasabbra kellett helyezni. Érdekes a Balogh Kálmán utca végén álló földszintes ház is, aminek a helyén ma egy kisebb „völgy” található. Ugyanakkor a villanyvezetékeket tartó különböző póznákat, sőt a legalább kétféle közvilágítást – az egyik a kép előterében, a másik a Zagyva-hídnál – is érdemes észrevenni.
