2025.08.27. (szerda)

Infrastruktúra száz éve

Infrastruktúra száz éve

Dátum:

Bő egy évszázaddal ezelőtt Szolnok belvárosában már volt közvilágítás, járdán lehetett korzózni, a fő utca pedig macskakővel volt kirakva. A tömegközlekedést azonban még a konflisok jelentették, és az ivóvizet is sokan a Kossuth téri artézi kútról szerezték be. Amint ez az 1915-ben postázott képeslap mutatja.

Bő egy évszázaddal ezelőtt Szolnok belvárosában már volt közvilágítás, járdán lehetett korzózni, a fő utca pedig macskakővel volt kirakva. A tömegközlekedést azonban még a konflisok jelentették, és az ivóvizet is sokan a Kossuth téri artézi kútról szerezték be. Amint ez az 1915-ben postázott képeslap mutatja.

A Vasúti levelezőlapárusítás nevet viselő fővárosi cég 1915-ben jelentette meg a szolnoki Kossuth teret ábrázoló, színezett képeslapot. Mivel a távolban kikandikáló mai Varga épülete előtt balra, a Dózsa György út sarkán álló biztosítós bérház tetejét is felfedezhetjük a képen, talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy az eredeti fotó valamikor 1910 és 1915 között készült. Jobban megnézve, azt is bátran leszögezhetjük, hogy a fotós annak a Steiner-féle háznak az emeleti ablakából készítette a felvételt, amit valamikor a hetvenes évek elején bontottak el a tér nyugati végéből, ma pedig a kövezett rendezvénytér van a helyén.

Ezt a képeslapot is nyugodtan kiállíthatnánk az első világháború centenáriumára emlékező kiállításon, hisz a feladója egy olyan fiatalember volt, aki Szolnokot érintve, a keleti frontra tarthatott. Talán sietségében nem írta alá az anzikszot, amit Somodi Józsefnek küldött az akkori Csanád megye székhelyére, Makóra, azon belül is a Kálvária utca 26. szám alá. Üzenete, mai átiratban így szól: „Üdvözlöm mindannyijukat, haladok lassan a harctérre, nincs semmi bajom, egészséges vagyok, kívánok sok jót. Isten velük”. Ha tippelnem kellene, azt mondom, egy frontra induló fiú írt szüleinek kapkodva a szolnoki állomásról. És remélem, nemcsak a szüleivel volt az Isten, hanem vele is a harctéren, ahová nem jószántából indult.

A mából nézve ennek a százéves lapnak nemcsak a háborús üzenete, hanem Szolnok korabeli infrastruktúráját mutató képes fele is érdekes. A tér felett áthúzott vezetékekből, a képeslap közepén álló közvilágítási lámpából, a Városháza sarkán lévő villanyoszlopból arra következtethetünk, hogy a tízes évek elején a város már komoly villamoshálózattal bírt. Ami nem is csoda, hiszen akkor már közel húsz év indult Szolnok villamosítása. Ugyancsak több évtizedes múltra tekintett már vissza a belváros járdáinak építése, ami itt legjobban a Városháza földszintjén lévő boltok portáljai előtt látható. Ha egyszer tényleg visszaépítik az 1945-ben elpusztult kupolákat az épület tetejére, akkor talán az eredeti, földszinti üzlethelyiségekről is érdemes lesz elgondolkodni, hiszen évtizedekig határozták meg a főtér képét.

Azt is tudjuk, hogy a múlt század elején nemcsak a belvárosi járdákat, de a fontosabb utcákat is igyekeztek lekövezni Szolnokon. Ezt ugyancsak jól mutatja a Városháza előtti út, amelyet mintha macskakő borítana. Amin ütemesen kopogva, kicsit rázkódva haladhattak a város akkori, egyetlen tömegközlekedési eszközei, a konflisok, amelyekből három is várakozik a téren. Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy ha pár évvel korábban másként dönt a város vezetése, akkor ezen a képeslapon akár villamost vagy villamossínt is láthatnánk, hiszen komolyan felvetődött a belváros és a vasútállomás ilyen módon való összekötése.

E képeslapot nézegetve, a korabeli infrastruktúrán gondolkodva a leginkább szembeötlő, hogy ekkoriban még elég gyér lehetett a város vízhálózata. Erre utalnak a tér közepén lévő artézi kút körül várakozó, kétkerekű, hordó felépítményű kordék. Amelyekkel minden bizonnyal a város távolabbi utcáiba szállíthatták a tiszta ivóvizet. Azt hiszem, ha egyszer nyílik egy alapos várostörténeti kiállítás, a vízhordó lányok mellé egy ilyen kordét is állítanunk kell majd.

Egyébként a térről az elmúlt száz évben nemcsak az artézi kút tűnt el. Lassan hat évtizede nincs már ott a kép előterében látható 68-as obeliszk, amely ma az Eötvös téren látható. És legalább hetven éve nincs az eredeti helyén a tér túlsó végén egykor állt Szentháromság szobor sem, aminek maradványai a Belvárosi Nagytemplom tövében pusztulnak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Így közlekedtek

Szolnok közlekedik, anno: 1960. Akár ezt a címet is adhatnánk ennek a Fortepan.hu-n talált régi fotónak. Buszok érkeznek a Kossuth térre, ahol azért még a lócitrom is ott díszeleg az úton, a fekete fiáker mögött.

Amikor 10 éves volt a Skála

Nem tudom, a kortársak miként emlékeznek, de számomra nagy elégtételt jelentett, amikor Szolnokon is megnyílt Skála áruház. Ehhez persze kellett az az elsöprő reklámkampány, amit a Demján vezette cég akkoriban prezentált. Az áruház fénye még tíz évvel később is ?ragyogott?.

Volt egy tér?

A valamikor a XX. század elején, a bíróság épületéről készült fotót nézegetve nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a mai Dózsa György út páros oldalára egykor teret képzelt valaki.

Szolnok főtere fél évszázada

E képeslappá lett fotó alján megörökített Moszkvics 403-as szerintem szabálytalanul, a zebrára ráhajtva fordult meg a négyes főút szolnoki átkelési szakaszán. Bár a hatvanas évek végi forgalmat elnézve, ez maximum a gyalogosokat és a kerékpárosokat zavarhatta. De persze más érdekesség is felfedezhető ezen a nagyjából fél évszázaddal ezelőtt készült fotón.