Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ezen a szűk utcán nemhogy a 4-es út egykori átmenő forgalmát, de a város mai autóáradatát át lehetne préselni. Ebből a szögből nézve a Baross utca elejét, be kell látnunk, hogy a főútnak útban voltak ezekek a házak. Meg amelyek a fotózás után, a környéken épültek.
A szűk járdából, a fa villanypóznából és a gondosan támasztott, más korabeli képeslapokon is feltűnő facsemetékből következtetek arra, hogy ezt a képet Szigeti Henrik valamikor az előző századfordulón, nagyjából 1896 és 1905 között készíthette. Sőt, akár azt is megkockáztatom, hogy a felvétel elkészítése érdekében masináját az akkori műterme elé – nagyjából a mai Árkádokhoz – állíthatta fel. Már csak azért is, mert a második szolnoki székhelyének otthont adó szecessziós Kereskedelmi Bank épülete a fotózás pillanatában még nem állt.
A korabeli felvétel alapján egyébként Szolnok egy meglehetősen fejlett, alföldi város benyomását kelthette. Ahol sok más nagyvárost megelőzve volt már vezetékes villamos áram, burkolt gyalogjárda és macskaköves út, valamint a város közterületeit ápoló kertészeti hivatal. Legalábbis a belvárosban. Nem is beszélve a bal oldalon látható Kindlovits-bazárról, ami korabeli „plázaként” legalább hét-nyolc üzletnek adhatott otthont, köztük az ekkoriban a sarkon működő gyógyszertárnak. Vagy éppen az utca másik oldalán álló Hungária kávéházról, amelynek a mögötte levő épületekben további konkurenciái voltak. És, ha azt is hozzátesszük, hogy a Baross utca lényegében a főteret és a vasútállomást kötötte össze, ahol pár évvel később majdnem villamos is járt, talán jóleső nosztalgiával gondolhatunk az első aranykorát élő és fejlődő Szolnokra.
Aminek fejlődése aztán végképp szűknek minősítette a Baross és a Szapáry utca találkozását. Főleg azt követően, hogy a motorizáció rohamléptekben fejlődésnek indult, és a második világháború után már nemcsak a szállítás és a tömegközlekedés alapult ezen, de a magán közlekedés is. Így az a kereszteződés, aminek megszületésekor Benzék masináját még sokan kétkedéssel fogadták, pár évtizeddel később már a közlekedés akadálya volt. Így nem véletlen, hogy a Ságvári út majd körút kialakításának, az e képeslap jobb oldalán látható két földszintes ház esett áldozatául, majd szűk két évtizeddel később a mögöttük lévő emeletes ház, és a csak 1935-ben felépített Madas-ház is eltűnt. Miként az a bizonyos Kereskedelmi Banki épület is, amiben Szigeti Henrik is alkotott.
Ezek a házak csak akkor menekülhettek volna meg, ha a hatvanas években nem úgy döntenek, hogy a korszerűsített 4-es főút átkelési szakaszának Szolnok főterén kell áthaladnia. Ha esetleg a mai Szántó körút, Szolnok ispán körutat választják, netán az Ady kiépítését sürgetik, akkor talán a Kindlovits-bazár előtti kereszteződés még mindig így nézhetne ki. Mivel azonban az ismert döntés született, a szűk utca helyén ma parkoló, a jobb oldalról eltűnt házak telkein pedig buszmegálló és négysávos utca található.
Biztos, hogy ezt a szűk utcát is szeretnénk, ha még meglenne. Különösen, ha vagy az 1900-as évek elején vagy az ötvenes években sikerül a szolnoki villamos ötletét keresztülvinni, és mondjuk, itt lenne ma a vasútállomásra tartó 1-es villamos Szapáry úti megállóhelye.
