Szabad országban élünk, az egyik legfontosabb szabadságjog a vállalkozáshoz kötődik. Azaz, aki úgy gondolja, hogy a város határában egy újabb bádogáruházat lenne érdemes építeni, ráadásul erre pénze is van, megteheti. Nem tudom, hogy ki birtokolja a Felső-Szandai rét telkeit, de bolond lett volna, ha nem ad el belőle egy részt a német testvérpár cégének. Az egykori birkalegelő és katonai gyakorlótér, meg ártér csak így lehet a rendszerváltás egyik legjobb helyi befektetése. Ne firtassuk!
Vegyük inkább a történet optimista olvasatát. A német élelmiszeráruház-lánc végre Szolnokon is megnyitja első egységét. Gondolom, a német rokonoknál egy vasárnapi ebéd közben kitört a balhé amiatt, hogy az egyiknek már két bodegája is van Szolnokon, miközben a másiknak egy se. Nem lehetett máshogy kibékíteni a családi belviszályt, csak azzal, ha az előbb érkező beengedi a rokont. Aminek mi nagyon örülünk, hiszen egy ilyen áruház felépítése nem kevés pénzbe kerül, a berendezés is komoly összegekre rúg, az árukészlet sem lesz majd kevés, és hát új munkahelyek is teremtődnek. Ha meg húsvét környékén megnyílik az új üzlet – amit a szolnokiak tömegei követeltek már -, a hatalmas forgalom révén busás adóbevételek ütik a város markát.
De mi magyarok olyan pesszimisták vagyunk, hogy azt egy német befektető már meg sem tudja érteni.
Az új bolt telke szerintem nem a városé volt, tehát azon a város egy fillért sem keresett. Az illetékhivatal és az adóhivatal talán, ha az eladónak és a vevőnek nem voltak jó könyvelői. Az egyen tervek alapján épülő áruház kivitelezését mindenütt ugyanaz a cég végzi, tehát nem hinném, hogy sok szolnoki alvállalkozó részesül a buliból. Ahogy a felhasznált anyagoknak is csak töredéke származhat helyből, legalább itteni kereskedőktől. Tehát abban a hamis illúzióban nem ringatnám magam, hogy az építkezés révén olyan nagyon jól járt a város.
Nem vagyok kereskedő sem, de gyanítom, hogy az új áruház működtetése sem hoz sok hasznot a városnak. Szolnoki áru ugye alig lesz benne. A dolgozók egy része nem szolnoki lesz, ráadásul a kereskedelemben érvényes fizetések alapján a személyi jövedelemadó városra eső része se lesz hatalmas. Nem gondolnám, hogy a beruházás utáni években iszonyatos haszon keletkezne az áruházlánc új, szolnoki telephelyén, tehát ez sem hoz majd komoly adóbevételt. Azaz, az én pesszimista agyam azt mondatja velem, hogy az adók révén sem jár túl jól a város.
Bővül a kínálat, a választék! Igen, szilveszterkor én is szeretem a jó poénokat. Január első napjaira azonban általában józanabbul nézem a világot. Egy ilyen bolttól sem a kínálat, sem a választék, de még a kiszolgálás minősége sem fog javulni. Sem az új boltban, sem a meglévőekben. Mert ez eddig sem történt meg, maximum az egyik helyen a piros alma az olcsóbb, a másikon meg a zöld, valahol a szőke eladónők, máshol meg a barnák a kedvesebbek.
Szerintem semmi egyéb nem fog történni, mint a meglévő kereslet oszlik majd el több üzlet között. Mivel azonban az áthelyeződő kereslet miatt nem csökken a meglévő üzletek működési költsége, hosszabb távon a régebbi üzletek rosszul járnak. Azaz, lehet, hogy elbocsájtaniuk kell, lehet, hogy bezárnak, de biztos, hogy a végén kevesebbet fizetnek a város kasszájába.
Nem tudom, hogy a városnak – mint a mi közösségünknek – van-e bármilyen eszköz a kezében az újabb kereskedelmi négyzetméterek szaporodásának megakadályozására. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha nincs az a baj, ha meg van, akkor rosszul alkalmazza. Tudom, hogy a XXI. Században élünk, és nem lehet középkori példákat hozni, de azért nem voltak hülyék a céhbe tömörült mesterek, akik pontosan tudták, hogy a városuk egy mesterből mennyit tud eltartani.
