Egy 1905 és 1910 között készült szolnoki képeslappal üzent Vilma Mariskának. Ez nemcsak azért érdekes, mert az anziksz képes oldalán a Gorove út eleje látható, hanem mert a címzés alapján egyértelmű, hogy Vilma Budapestről küldte Budapestre ezt a szolnoki lapot.
Az első világháború előtti képeslaphasználatról sok mindent elárul ez az 1910. január 18-án postára adott szolnoki képeslap. Például azt, hogy a még ritkás telefonhálózat, a talán költségesebb táviart, vagy pláne küldönc mellett a képeslap komoly alternatívát jelentett a gyors üzenetek továbbítására. Merthogy az ismeretlen Vilma kedden adta postára, megszólítással és aláírással együtt is csak hét sorát arról, hogy csütörtökön délután – azaz 1910. január 20-án – felkeresi Mariskát, vagyis nagyságos Braünbeck Nándorné úrnőt. Mindezt Budapesten, amit a bélyegre nyomott körpecsét felirata árul el, ugyanis Vilma nem bajlódott a főváros nevének leírásával, hiszen elegendő volt annyit jeleznie a címzésnél: „Helyben”. Bevallom: először reménykedtem, hogy ez egy Szolnokról Szolnokra küldött üzenet. Ám nálunk akkor még nem volt Bors utca. Ahol meg később lett, az Szolnoknak nem a II. kerülete. De, ha ezekben tévednék, abban azért biztos vagyok, hogy 1910-ben pontosan megmondható, Szolnokon hol álltak olyan lakóházak, amelyeknek lehetett második emelete.
A Gorove és a Szapáry utcákban. Számba is vehetjük őket. Abban az évben már állt a Szapáry úton a Hitelbank épülete – a mai „nagy OTP” helyén -, aminek a második emeletén lakások voltak. Állt a Szapáry és a Gorove kereszteződésében, ott ahol ma a Boldog Sándor István körút indul, a Kereskedelmi bank szecessziós épülete, aminek ugyancsak volt második emelete. A Gorovén, vagyis a mai Kossut utcán ilyen méretű ház volt a Népbank – a későbbi Sztár épülete -, illetve a Werbőczy és Gorove utcák sarkán – ma Dózsa György és Kossuth Lajos – már kész az Első Magyar Általános Biztosító bérháza, ahová szintén lehetett volna második emeletre címezni, ami erre a képeslapra rá is került. És volt még a mai Varga épülete, amiben akkor éppen a Magyar Királyi Posta működött. Ennyi.
Mert amint Vilma Mariskának címzett anzikszának képes oldala is bizonyítja Szolnokon az előző századelőn inkább még földszintes és egyemeletes épületek álltak. A fotó bal szélén belóg a Scheftsik-bazár földszintes tömbje, ami ugye üzleteknek adott helyet 1929-es lebontásáig. Utána ott a Megyeháza, a város első emeletes közigazgatási épülete, ami mellett már nem látszik a tornyos Kaszinó, illetve azok a földszintes házak, amelyek a Kintzel-fél ház előtt és után sorakoztak a Városházáig.
A Gorove út másik oldala már majdnem végig emeletes. A Királyi Törvényház, azaz a bíróság épülete nyitotta szám szerint a Gorove utcát, majd a város akkori legnagyobb – az imént említett biztosítós – bérháza következett. Aztán ott a szintén szecessziós Mezőgazdasági Takarékbank, majd a Császi-féle ház az Arany János utca sarkán. Azaz a szolnoki „palotasor”, ami után három-négy földszintes házat követően már a város főtere következett, szintén fölszintes és emeletes épületekkel, ami alól a Magyar Király, a mai múzeum jelentette az egyetlen kivételt.
Soha nem fogjuk megtudni, hogy a nyilvánvalóan Budapesten élő Vilmához miként került ez a szolnoki képeslap. Azt hiszem, számára lényegtelen lehetett, üzenete arról is tudósít, hogy az akkor már bő három évtizede megyeszékhely Szolnokon az 1900-as évek elején már volt villamos áram szolgáltatás, kövezett út, járda, gondozott facsemeték, de a többség azért még gyalog járt. Vajon Vilma ismerte ezt a várost? Vagy esetleg korábban járt Szolnokon, megvette ezt a lapot, de valamiért innen nem tudta elküldeni, de kidobni meg nem akarta. Ha 5 fillért fizetett később a postára adásáért, akkor biztosak lehetünk abban is, hogy magáért a lapért is fizethetett 5-10 fillért, ami elpazarolt pénz lett volna, ha nem használja fel szolnoki Gorove utcát megjelenítő képes levelező lapot.
