Úgy tűnik, a szolnokiak egyebet nem tehetnek, mint megértően figyelik a Tisza szálló immár másfél évtizedes pusztulását, ami maga alá temetett egy fürdőt, egy legendás fagyizót, egy éttermet és rendezvényhelyszínt is. Megértőnek kell lennünk a magántulajdonnal, a tulajdonos érdekeivel szemben. Mindig csak nekünk. És immár azt is el kell fogadnunk, hogy szegénynek seprűre se futja. Meg kell értenünk, hogy az omladozó épület környéke csak szemetes, koszos és gondozatlan lehet. Szolnok legszebb része.

Itt majd egyszer biztos épül valami új és szép. Addig viszont válogathatunk a hazai gaznövények emberes példányaiból. Tüsszenteni szabad!

Csak, amíg zajlik az építkezés! Addig lesz összetörve a járda. De nekem mi közöm más építkezéséhez? A járda közterületen található, a város pénzéből épült, és most valaki személyes érdeke, haszonszerzése miatt van összetörve. És félek, marad is így sokáig. Mert meddig tart egy építkezés? A Sütő utcai például éppen áll. Szolnokon ezt lehet? Szolnokon ez a természetes? A lakók vagy egy lakó érdekes számít?

Húsz méterre Szolnok főutcájától. A nagyposta mögött, az egykori telefonközpont mellett. Egy járdaszakasz, amelyik úgy tűnik, senkié. Mert, ha valakié lenne, akkor nem gyűlne ott több év lehullott levele és szemete, hanem olykor az a valaki csak takarítaná. Senki járdája, ami senkinek sem szúr szemet? Ami senkit sem zavar? És senki sincs, aki szóljon miatta a gazdájának? Ha így van, akkor Szolnok senki városa.