2025.12.1. (hétfő)

A helynek szurkolok

A helynek szurkolok

Dátum:

Megdöbbentő számomra, hogy alig egy éve írtam erről a helyről. Mármint a szolnoki Hősök tere sarkán lévő üzlethelyiségről, ahol akkoriban nyílt meg a Bonjour kávézó. Ma már a Piknikség működik ott. Aminek legalább annyira szurkolok, mert maga a hely és Szolnok is megérdemelné a sikert.

A Baross és a Batthyány utcák sarkán, de lényegében a szolnoki Hősök terén található az az egykor földszintes, téglaburkolású ház, aminek utcára nyíló helyiségeiben lassan egy évszázada mindig üzletek működtek. Egyszerűen azért, mert a város egyik legforgalmasabb utcáján áll, ahol szinte mindenki elhalad, aki szolnoki vagy Szolnokon van dolga. Nem véletlen, hogy pár lépésre ettől a sarki üzlethelyiségtől évtizedek óta nyitva tartó hentesboltot meg gyógyszertárat találunk. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy néhány méterre van a város egyik leglátogatottabb egészségügyi intézményétől, az SZTK-tól, és körülnézünk, micsoda vendéglátóhelyek vannak a közelében – pozitív és negatív értelemben egyaránt -, akkor nem szakmabeliként is hinnünk kell a helyben.

Alig egy éve örömködtem azon, hogy Szolnok egy újabb kis kávézóval gazdagodott ezen a helyen. Elfogadva, hogy a belülről igényesen kialakított Bonjour a manapság divatos kávézó-pékség egyveleget választotta. Őszintén drukkoltam az üzemeltetőnek, hogy gyökeret tudjon verni. Elsősorban azért, mert megjelenése azt is jelentette számomra, hogy a beülős helyek elkezdenek a szűken vett belvároson túl, netán a vasút felé is terjedni. És éppen ezért sajnáltam, amikor egyszer csak bezártak, és üresen tátongott a sarki helyiség. Komolyan rettegtem attól, hogy esetleg a belváros felé húzódó kínai ruhaboltok szereznek itt újabb hadállást.

Pár hete megnyugodtam. Nem váltott profilt a sarok. Sőt!

Talán két éve sincs, hogy a Megyeháza közelében lévő, az egykori Képcsarnok helyén megnyitott Félegyházi pékségről, illetve gyerekkorom kiflijének reinkarnációjáról áradoztam. Amit szerencsére ma is vállalhatok, hiszen az elmúlt években sem változott a minőség. Ami igazán bíztató. Főleg, hogy a Hősök tere sarkán a Félegyháziak nyitottak kávézó-pékséget Piknikség néven. És bár elsőre kicsit erőltetettnek tűnik a név, hajlandó vagyok évek alatt megszokni, sőt fogalommá tenni. Csak maradjanak életben!

Amihez az alapok megvannak. A Piknikség belső tere igazán hangulatos, vidám és jó színű. Az pedig, hogy az asztalok egész közel kerültek a hatalmas ablakokhoz, aminek köszönhetően lényegében a város főutcáján ücsöröghetek, számomra kifejezetten szimpatikus. Arról nem is beszélve, hogy a Félegyháziak megszokott termékei – újabban szendvicsekkel kiegészítve -, normális italválaszték, emberi kiszolgálás és nem elrugaszkodott árak várja a betérőket. Legyenek azok csak vásárolni vagy akár ücsörögni is akarók. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy működőképes és szerethető kávézó váljék ebből a jó sorsra érdemes sarki helyből. Hátha sikerül!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Három a magyar igazság?

Aki januárban nyit új kávézót, az vagy amatőr, vagy bátor, avagy nagyon biztos a dolgában. Aki a Kossuth tér közelében, a Városháza tövében, egy ilyen célra soha nem használt helyen teszi mindezt, arról akkor is érdemes beszélni, ha fenntartásaink vannak. Mert hátha három a magyar igazság.

2010: A mi piacunk

Egy mondás szerint, ha egy várost meg akarsz ismerni, akkor menj el az ottani piacra. Szolnokról is sokat elárul a piac, ahol nemcsak vásárolni, de nézelődni, illatokat keresni és a beszélgetésekbe belehallgatni is érdemes. Kihagyhatatlan hely.

A limonádé is jeles

Amikor a hó ropogott a talpam alatt a Kossuth téren, mindig arra gondoltam, akkor jön el az igazi tavasz, ha a Campus Café előtt újra kinyílnak a napernyők, és ismét lesz kedvem inni a limonádéjukból. Megtörtént. Már nem is egyszer. És nem csalódtam.

Térdig a lilában

A Milléri Levendulakertben való bóklászás ugyanolyan kihagyhatatlan júniusi szolnoki programmá lett, mint a Tiszavirág vagy az ArtJáró Fesztiválok. Nagyjából még két hétig lehet térdig a lilában járni, vagy valami árnyékos helyről az impresszionistákat megidéző hullámzó színeket bámulni.