2025.08.27. (szerda)

A következő áldozat?

A következő áldozat?

Dátum:

- Rossz bőrben vagy Lacika! Ennyire megviselt a tegnapi kalandunk? - Fogta meg a fiatal rendőr vállát hátulról Zita. - Úgy el vagy gondolkodva, azt sem vetted észre, hogy az utcáról integettem neked. Mi van? Egyébként nagyon örülök, hogy végre nem nekem kell téged hívogatnom - és mosolyogva úgy ült le a férfival szembe, hogy az felért egy szeméremsértéssel. - Az egész város látja, hogy együtt vagyunk. Nem félsz, hogy hírbe hozzák a milliomos örököst és a kis hadnagyocskát?

– Rossz bőrben vagy Lacika! Ennyire megviselt a tegnapi kalandunk? – Fogta meg a fiatal rendőr vállát hátulról Zita. – Úgy el vagy gondolkodva, azt sem vetted észre, hogy az utcáról integettem neked. Mi van? Egyébként nagyon örülök, hogy végre nem nekem kell téged hívogatnom – és mosolyogva úgy ült le a férfival szembe, hogy az felért egy szeméremsértéssel. – Az egész város látja, hogy együtt vagyunk. Nem félsz, hogy hírbe hozzák a milliomos örököst és a kis hadnagyocskát?

– Pontosan ezt akarom. Az egyetlen esélyünk, hogy túléljük ezt a kalandot, amibe az öcséd kevert bennünket.

– Ki foglalkozik már azzal a szerencsétlen hülyével? Nyugodjon most már békében, ha ekkora marha volt. Felejtsük el! Most beszéltem az ügyvédemmel, úgy néz ki, hogy Zolika még annál is gazdagabb volt, mint eddig gondoltam. És bizony, én vagyok az egyetlen örököse. Tudod, mit jelent ez?

– Hogy te leszel a következő, akit furcsa baleset fog érni? És akkor még szerencsésnek is fogd érezni magad.

– Ugyan Lacikám, rémeket látsz. Te hajtogatod hetek óta, hogy Zolika egyszerűen csak szerencsétlenül esett hanyatt. Tudom kívülről: az idegenkezűség kizárható. Az, hogy tegnap megjelent az az aberrált főnöke, azt meg ne spilázzátok túl. Belém zúgott az a duci maci, engem követett. Lehet, hogy néhány hónapra be is engedem az ágyamba, csak amíg rendbe teszi az örökséget, és beletanulok a mesés vagyon kezelésébe.

– Már, ha túléli, hogy ma délelőtt elgázolták a Szapáryn a Tündével szemben. És, ha a cserbenhagyó csak menekül, és nem rád vadászik.

Az addig felemelt fejjel és egyenes háttal ülő nő hirtelen összegörnyedt. Napszemüvegét a feje tetejére tolta. Zavartan matatni kezdett az asztalra rakott mobiljával és cigarettás dobozával, miközben a vele szemben ülő férfi arcát vizsgálta. A derű, a pirosság elszállt az arcáról, és mintha tíz másodperc alatt éveket öregedett volna. Közelebb hajolt, a komor férfi szemébe nézett, és halkan, elcsukló hangon kérdezte.

– Ugye csak viccelsz?

– Nem. Legszívesebben sírnék, hogy minek kellett nekem ebbe belekeverednem.

– Csabát elgázolták?

– Ne bőgj! Próbál rám figyelni. Délelőtt én helyszíneltem Csaba baleseténél, így nekem kellett összeszednem minden értéket, ami nála volt. Azon nem lepődtem meg, hogy a tesód második telefonját, amiről tegnap az sms-t kaptuk, megtaláltam. Bár nem volt jogom hozzá, de átpörgettem a híváslistáját, a telefonkönyvét, és a benne tárolt feljegyzéseket. Nem tudom, hogy életbiztosítás vagy halálos ítélet megtartani. A notesze azonban még ennél is érdekesebb.

– Mert?

– Mert pontosan nyomon követhető belőle, hogy mikor és milyen pénzek kerültek Zolikához. Meg, hogy a nevén lévő üzletek, vállalkozások tulajdonképpen kié, és kinek mennyivel tartozik, és mikor mennyit fizetett a befektetések után. Az ütődött testvéred egy stróman volt.

– Az meg mi?

– Esetünkben egy olyan balek, aki nagy emberek pénzével játszotta el, hogy a sajátja. Értsd meg Zita, Zolikának az égvilágon semmije sem volt! Nála csak parkoltak a fekete pénzek különböző tisztességesnek tűnő vállalkozásokban és legális befektetésekben. És úgy tűnik, ezt nem pontosan fogta fel a tesód. Hozzányúlt a mások pénzéhez. És túl jól sikerült a ráijesztés.

– Hol az a notesz? Látnom kell!

– Át kell adnom Csaba hozzátartozóinak.

– És, ha megtartanánk?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szőnyeg a Tiszában

Ijedten kopogtak az apró fekete cipők a Tisza szálló teraszán, hogy aztán színes szoknyák és sután nyakkendőkben folytatódó pantallók között furakodjon a hozzá tartozó fehér kartonruha a gyöngykavicsos kerthelyiség legtávolabbi sarka felé. A kora nyári félhomályban a bentről kikúszó zene ütemére hozta a szél a Móricz-liget fáinak illatát. A ruha fölötti kecses nyak gyöngysora a ziháló tüdő ritmusára mozdult egy ostromot túlélt fának támaszkodva.

Előkerült és eltűnt

A Komarov-teremnél 69 perc múlva! Ennyi jelent meg a Facebook üzeneteim között, amikor két nap után bekapcsoltam a gépem. Összerándult a gyomrom. Harminckét éve hívott utoljára ezekkel a szavakkal találkozóra Rolex. Nem lehetett kérdés, hogy odamegyek, még ha nem is viseli már a volt űrhajós nevét a Mária út torkolatával szembeni Cserkészház.

A menekülő kukkoló

Bán Béla a Tiszai hajósok terén hagyta az autóját, onnan sétált a Szigony felé. Már messziről látta, hogy valaki áll a kocsma előtt, és mintha az ablakon próbálna bekukucskálni, miközben mobilt szorít a füléhez. Ahogy közelebb ért, úgy érezte, látta már valahol a leskelődésbe teljesen belefeledkezett embert. Mögé érve lelassította a lépteit, és úgy döntött, inkább nem nyit be a Szigonyba.

És? Meghalt?

- Akarsz róla beszélni? - Ülte le a százados a fiatal közlekedési helyszínelővel szembe a városi kapitányság ebédlőjében. Laci egyenruhában, teljesen magába temetkezve kavargatta a levesét már vagy két perce. A százados örült, hogy fiatal kollégája az ebédlő legcsendesebb zugát választotta, ráadásul egyedül volt az asztalánál. Abban bízott, hogy így többet is megtudhat az előző napi kalandról. Este ugyan beszéltek telefonon, de akkor csak annyit hadart el a srác, hogy megfigyelték őket a Szigonyban, és a halott Zolika sms-t küldött.