2025.08.27. (szerda)

A limonádé is jeles

A limonádé is jeles

Dátum:

Amikor a hó ropogott a talpam alatt a Kossuth téren, mindig arra gondoltam, akkor jön el az igazi tavasz, ha a Campus Café előtt újra kinyílnak a napernyők, és ismét lesz kedvem inni a limonádéjukból. Megtörtént. Már nem is egyszer. És nem csalódtam.

campus1_400Tavaly nyáron nagyon gyorsan törzshelyünk lett a megyei könyvtár melletti Campus Café. Előfordult, hogy a délelőtti megbeszélést követően, ebéd után ide ültünk be kávézni, majd az esti mozi után is volt még kedvünk meginni itt egy limonádét. Vitathatatlan, hogy a Campus Café nagyon jó helyen van. A város közepén, a főtér egy mozgalmas, de mégis nyugodt szegletében, ahonnan az egész városközpont belátható. Ez is kell egy jó kávézóhoz, minden bizonnyal ezért ültünk be ide először.

Az árnyas fák, a kényelmes székek, a kellemes környezet azonban nem lenne elég ahhoz, hogy újra betérjünk. Vannak a téren még teraszok és vendéglátóhelyek – igaz egyel kevesebb, amióta a Made in Café leeresztette a függönyt -, de azokba valahogy nem vágytunk vissza. Pedig mindegyiknek volt egy esélye.

A Campus minden bizonnyal a személyzet miatt kapott lehetőséget arra, hogy kedvünk legyen kísérletezni a kínálatukkal. Személyzet és személyzet között ugyanis óriási lehet a különbség. Már akkor eldől egy hely sorsa, amikor először találkozunk a pincérrel: hogyan teszi elénk a menüt, ajánl-e valamit, tudja-e, mit árulnak egyáltalán, hogyan fogja a tollat, vagy éppen a rendelés felvétele közben mi sugárzik az arcáról. A Campus személyzete kedves és barátságos. Nem az látszik rajtuk, hogy a hátuk közepére se kívánják a válogatós vendéget.

Holott először nem is könnyű eldönteni, hogy itt mit érdemes rendelni. Aztán persze ez szépen kialakul. A magam részéről a Campus limonádéi mellett teszem le a voksomat, a citrusost, különösen nagyra értékelem. Számomra a vendéglátóhelyek egyik értékelési szempontja a limonádé minősége. Ahol nincs – mert csak a multik tucat üdítőit kínálják -, az egy vacak gyorsétterem. Ahol azt állítják, hogy tartanak limonádét, de az egy dobozból kiöntött citromlét raknak elém, oda többé nem megyek, mert ott hazudnak.

campus2_400Ittam már néhány helyen limonádét, ami nem egy ördöngös vendéglátó-ipari kihívás. Viszont lehetőséget ad arra, hogy a hely egyediségét, fantáziáját megmutassa. A Campus Café klasszikusnak tekinthető citrusos limonádéja ebből a szempontból tökéletes, sőt nálam dobogós az országos versenyben.

Ha csak egy kicsit ki akarok kapcsolódni, vagy csak érezni akarom, hogy szolnoki vagyok, akkor a kellemes napsütésben kiülök a Kossuth tér sarkán a Campus Café egyik napernyője alá, rendelek egy limonádét, és köszönöm, máris jól vagyok.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Gyerünk a térre!

Lehet, hogy nem itt látható az ország legnagyobb adventi koszorúja. Lehet, hogy nem ez a legjobb karácsonyi forgatag. Viszont ez itt van a Kossuth téren, és ha nem lenne, nekem hiányozna. Már csak egy kis hó kellene, ami kitart szilveszterig. Gyerünk a térre!

Falatnyi görög

Aki turistalehúzós, parasztvakítós, műgörög étteremre vágyik, az el se induljon Szolnok eddig egyetlen, alig kéthete megnyílt tavernájába, a Sütő utcába. Ahol tényleg görög a séf és az ízeknek semmi közük a magyar konyhák "görög" ételeihez. Nem véletlen, hogy tele van a Hellasz.

Mindig jó fogás

Ha egy szolnoki étteremben szombaton este nem lehet foglalás nélkül asztalt kapni, az nem arra utal, hogy ebben a városban nem érdemes minőségi vendéglátást művelni. Sokkal inkább azt jelzi, hogy még egy rossz emlékű helyen is lehet kiváló konyhát vinni. Ráadásul tartósan. A Halászcsárda.

Terülj terünk

Napközis tea, töki pompos, házi lapcsánka, fahéjas kürtöskalács, a végén pedig szolnoki kézműves csokoládé. Esküszöm, úgy indultam, hogy semmit sem eszek. De hős, aki ezt meg tudja állni a Kossuth téri karácsonyi faluban. És a sült gesztenye meg a házi sütemények legközelebbre maradtak.