2025.10.14. (kedd)

A limonádé is jeles

A limonádé is jeles

Dátum:

Amikor a hó ropogott a talpam alatt a Kossuth téren, mindig arra gondoltam, akkor jön el az igazi tavasz, ha a Campus Café előtt újra kinyílnak a napernyők, és ismét lesz kedvem inni a limonádéjukból. Megtörtént. Már nem is egyszer. És nem csalódtam.

campus1_400Tavaly nyáron nagyon gyorsan törzshelyünk lett a megyei könyvtár melletti Campus Café. Előfordult, hogy a délelőtti megbeszélést követően, ebéd után ide ültünk be kávézni, majd az esti mozi után is volt még kedvünk meginni itt egy limonádét. Vitathatatlan, hogy a Campus Café nagyon jó helyen van. A város közepén, a főtér egy mozgalmas, de mégis nyugodt szegletében, ahonnan az egész városközpont belátható. Ez is kell egy jó kávézóhoz, minden bizonnyal ezért ültünk be ide először.

Az árnyas fák, a kényelmes székek, a kellemes környezet azonban nem lenne elég ahhoz, hogy újra betérjünk. Vannak a téren még teraszok és vendéglátóhelyek – igaz egyel kevesebb, amióta a Made in Café leeresztette a függönyt -, de azokba valahogy nem vágytunk vissza. Pedig mindegyiknek volt egy esélye.

A Campus minden bizonnyal a személyzet miatt kapott lehetőséget arra, hogy kedvünk legyen kísérletezni a kínálatukkal. Személyzet és személyzet között ugyanis óriási lehet a különbség. Már akkor eldől egy hely sorsa, amikor először találkozunk a pincérrel: hogyan teszi elénk a menüt, ajánl-e valamit, tudja-e, mit árulnak egyáltalán, hogyan fogja a tollat, vagy éppen a rendelés felvétele közben mi sugárzik az arcáról. A Campus személyzete kedves és barátságos. Nem az látszik rajtuk, hogy a hátuk közepére se kívánják a válogatós vendéget.

Holott először nem is könnyű eldönteni, hogy itt mit érdemes rendelni. Aztán persze ez szépen kialakul. A magam részéről a Campus limonádéi mellett teszem le a voksomat, a citrusost, különösen nagyra értékelem. Számomra a vendéglátóhelyek egyik értékelési szempontja a limonádé minősége. Ahol nincs – mert csak a multik tucat üdítőit kínálják -, az egy vacak gyorsétterem. Ahol azt állítják, hogy tartanak limonádét, de az egy dobozból kiöntött citromlét raknak elém, oda többé nem megyek, mert ott hazudnak.

campus2_400Ittam már néhány helyen limonádét, ami nem egy ördöngös vendéglátó-ipari kihívás. Viszont lehetőséget ad arra, hogy a hely egyediségét, fantáziáját megmutassa. A Campus Café klasszikusnak tekinthető citrusos limonádéja ebből a szempontból tökéletes, sőt nálam dobogós az országos versenyben.

Ha csak egy kicsit ki akarok kapcsolódni, vagy csak érezni akarom, hogy szolnoki vagyok, akkor a kellemes napsütésben kiülök a Kossuth tér sarkán a Campus Café egyik napernyője alá, rendelek egy limonádét, és köszönöm, máris jól vagyok.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Térre való

A New York nevű vendéglátóhelyeknél mindig félő, hogy valami kelet-európai kisebbrendűségi érzésből fakadóan túlcsordul a hamis amerikai életérzés, és giccsbe hajlik az egész. A Kossuth téri kávézónál szerencsére erről szó sincs. Sőt, elegáns visszafogottság jellemzi a helyet.

Zagyva 2., azaz Szatmári

Szatmári néven nyílt új cukrászda a Széchenyi városrészben, a Lovas István utca elején. Megértem a névválasztást, de bevallom, Kauri néven égett belém a hely, és nem csodálkoznék, ha sokan csak széchenyis Zagyvaként emlegetnék. Mindez persze csak a szolnokiaknak mond valamit.

Szolnoki isler

Tessék délután elsétálni a Dózsa György utcába. Az utca felénél pedig beleszagolni a levegőbe. Ez persze kínzás lesz, mert a Gourmand Sütiház ilyenkor általában már vagy nincs nyitva, vagy üresek a pultjai. Ha a habos isler valóban szolnoki specialitás, akkor az egyik legfinomabb változatát itt készítik.

Szomorú Tünde

És én is. Mert olyan jó lett volna csupa jót tapasztalni és írni Szolnok egykori legendás cukrászdájáról, a Szapáry úti Tündéről. De egyszerűen nem írhatok mást, minthogy foroghatnak a sírjukban az alapító Kádárok, és a későbbi Tündés dolgozók. Nekünk pedig csak a remény maradt.