Dan Goggin, a nagyszerű broadwy szerző Magyarország szinte minden színházában már játszott darabjának tartalmát nem részletezném, nemcsak azért, hogy ne lőjem le a poénokat, hanem azért sem, mert nem ez a lényeg.
Az 1982-ben írt vidám revű-musicalnek, musicalkomédiának egyaránt aposztrofált darab ugyanis egy jutalomjáték, ha jó rendező keze alatt, jó színésznők mutathatják meg magukat. Szolnokon ez tökéletesen sikerül, amit a kiválóan, élőben játszó zenekar, és a szereplőket ideálisan kiszolgáló díszletek és kellékek csak segítenek.
A több mint két évtizede Szolnokon játszó Császár Gyöngyi Psota Irén méltó utóda Mária Regina szerepében, de nem azért, mert másolja, hanem mert igazi, szerepet formáló, karakteres színésznővé érett. Úgy játssza el a Tisztelendő Anyát, mintha ezt csak és kizárólag neki írták volna. A Mária Hubertát alakító Sztárek Andrea pedig méltó partnere, hangja, mozgása, játéka nélkülözhetetlen tartópillére a darabnak.
Ha lenne értelme, akkor aláírásgyűjtést vagy az igazgatói szoba ablaka alatt tüntetést szerveznék, hogy Kertész Marcellára építve Szolnokon minél több zenés, táncos darabot vagy éppen kabarét tűzzön műsorára a társulat. Ez a picike nő egy energiabomba, ha hagyják, szerintem, bármit elvisz a hátán. Ahogy Lugosi Claudia is, akinek a darab többi szereplőjéhez hasonlóan van hangja és tánc közben játszani is tud. Ami ugye nem minden, a fent nevezetteknél többet foglalkoztatott kollegináról mondható el.
És ne feledkezzünk meg Sárvári Diánáról, akit talán nemcsak a közönség szemében kárpótol ez a szerep a Liliomfi Mariskájáért, aki az Apácákban mutatottak alapján nyugodtan partvonalra szoríthatná a szolnoki Csókos asszonyt.
Nem tudom, Radó Denise miért vette elő ezt a darabot, de tartsa meg jó szokását. Még sokszor építsen erre az öt remek színésznőre, mert szerethetők, és miattuk szerethető a színház is.
(Don Goggin: Apácák /Nunsense/ – zenés komédia két részben, rendező: Radó Denise)
