Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.
A szolnoki "utcai művészek" kedvenc felületei a közlekedési táblák és minden fal, amelyik nem sajátjuk, azaz ahol más tulajdonát csúfíthatják, és tehetik tönkre. Szellemi színvonalukat a békás szökőkút vízköpői alatt kereshetjük. Konkurenseik az utcai hirdetők, akik bárhová, bármit képesek kiragasztani. A két "művészeti ág" támogatói pedig a közterületeinket pásztázó kamerák felügyelői, a rend valamint a közterület őrei.
A Tisza-parton, a református templomnál lévő - egyébként kulturált - játszótéren lévő hirdetőtábla két évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki. Annyi a változás, hogy a városi folklór alpári hangú művelői sokat azóta is dolgoztak rajta, gondolom, a felnövekvő generáció okítása céljából. Olvasgassák! És döntsék el, hogy így van-e ez rendjén.
Vannak hirdetőoszlopok, számtalan alternatív hirdetési felület, újságok és ezer más hely, ahol kulturáltan lehet reklámozni. Városképileg is elfogadhatóan. Rosszindulatú a következő kérdés: Kit kellett meggyőzni ahhoz, hogy Norbinak ezt is lehessen? Korlátokat kivágni! Undorító táblát lebetonozni! Gyalogosokat kitakarni. Ebben a városban bármit ki lehet tenni az utcára?
Személy- vagy teherautónak minősül egy ekkora kuka? Ha nincs szélvédője, hová kell rakni a parkolójegyet vagy a bérletet? Amennyiben rendszeresen nem fizet a tulajdonosa a parkolásért, ezekre a kerekekre is jó az új kerékbilincs? Ki kit lop meg, amikor egy potenciális fizetős helyen autó helyett kuka parkol? Rokkant igazolványt nem találtam rajta!
