"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.
Amikor ez a fotó készült a hetvenes évek végén, szerintem még kevesen tudták, hogy ezt az épületet Szolnokon kell keresni. Néhány év múlva azonban nem volt olyan MÁV szerelvény, amelyiken ne lett volna fotó Szolnok új büszkeségéről. De van más érdekesség is ezen a képen!
Sajnos nem tudom, hogy a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata mikor jelentette meg képeslapon ezt a fotót, az azonban bizonyos, hogy a lapot 1962-ben postázták, a képet ifj. Szekeres Ferenc készítette. És talán Szolnokot ábrázolja.
Ez a kép nemcsak azért különleges, mert ilyennek már soha többé nem láthatjuk a Tisza-partot, hanem mert felvillant egy olyan időszakot is, amikor még valódi vízi út lehetett a Tisza. A tehervagonok meg majdnem a belvárosi nagytemplomig jártak.
Értelmetlen vitát folytathatnánk arról, hogy Szolnok főtere, a Kossuth tér mikor volt szebb. De talán kevesen ellenkeznének, ha azt mondanám: nem a mellékelt képeslapon megörökített pillanatában. Úgy tippelem, valamikor a hetvenes évek végén járunk.
