2025.08.27. (szerda)

Csak 39 kép

Csak 39 kép

Dátum:

Kétség nem férhet hozzá: ismét fantasztikus képei láthatók a Galériában. Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla, Fényes Adolf, Bernáth Aurél, Szőnyi István, de még Ámos Imre festményeivel is találkozhat, aki megnézi a műgyűjtők féltett ritkaságaiból rendezett második kiállítást.

Nem tudom, mennyit érhet az a 39 kép, amelyeket a városban és a megyében élő műgyűjtők kollekcióiból válogattak össze erre a kiállításra. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom, a piaci értékük töredékéből gazdálkodik és rendez kiállításokat évente a Szolnoki Galéria. Persze itt most nem az ár számít, csupán érzékeltetni szeretném: az ismeretlen rendezőknek köszönhetően ismét nem mindennapi tárlat látható Szolnokon. Amihez esetleg azt is érdemes hozzátenni, hogy mondjuk Ámos Imre legutóbbi fővárosi kiállítása előtt sorok kígyóztak. Azaz a siker nem a falakon sorakozó anyagon múlik.

Nem műértőként nézve a tárlatot, találtam néhány igazi meglepetés. Mondjuk a Szolnokhoz sok szállal kötődő Aba-Novák Vilmos két festménye, a Lacikonyha és a Zsögödi táj esetében. Ha nem lenne ott az alkotó neve, sem a témaválasztás, sem a kidolgozás alapján, avatatlan szemlélődőként nem mondanám meg, hogy ugyanattól a kéztől származik a két kép. De ugyanezt mondhatnám a nagybányai művésztelep meghatározó alakjának, Iványi Grünwald Bélának Legelésző lovak és Buranc című festményeiről is, vagy éppen a szintén városunkhoz kötődő Fényes Adolf kiállított munkáiról. A Levétel a keresztről és a Pulykák című képek valószínűleg az életmű két különböző korszakában születtek. Nem tudom.

Ahogy vasárnap délután a festmények előtt magányosan ácsorogva annak is utána kellett néznem, vajon Szlányi Lajos Tisza-part című, gyönyörű kis festményén valóban Szolnokot, esetleg a Scheftsik- vagy a Hungária-malmot látom-e. Aztán hála a kiállításra magammal vitt – nálam többet tudó – okostelefonnak, csökkenthettem hiányosságaimat. Most már tudom, a Szolnoki Művésztelep egyik alapítójáról és élete végégi törzstagjáról van szó. Sőt, ez a tiszai tájkép sem véletlen, hiszen Mihalik Dániellel és Olgyai Ferenccel ők alkották a szolnoki tájképfestő triászt.

Bevallom, szintén csodálkozva álltam Borbereki Kovács Zoltán két, egymástól távol elhelyezett képe előtt. A Kettős portré és a Női fejek napraforgóval nem csupán különlegességükkel bűvöltek el, de azzal is szembesítettek, hogy a bennem eddig szobrászként élő alkotó festőnek is egészen kiváló volt. Persze, mindezt illene tudnom, ha már képzőművészeti tárlatra indulok. Igaz, ebben az esetben kicsit nehezíti a felkészülést, hogy a kiállítók névsorával sehol se lehet találkozni.

Ahogy a korábbi hasonló kiállításért lelkesedtem, úgy ettől is teljesen fel vagyok dobódva, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen és nézze meg. És ezért még szabályszegésre is hajlandó vagyok. Ugyanis a tiltás ellenére fotóztam a kiállításon. Mert különben a fejemben lévő emlékeken kívül semmit nem hozhattam volna magammal, maximum a 300 forintos belépő fecnijét.

Nem akarok én senkivel se összeveszni, senkit megbántani és okoskodni, de ide kell illesztenem: legyen bármilyen jó a kiállított anyag, magában ez kevés. Mert milyen jó lenne egy kettéhajtott A4-es ismertető, mondjuk címlapján Szlányi képével. Vagy minden kép mellett egy-egy félbehajtott A4-es, rajtuk pár szóval a festőről és a képről. Vagy mondjuk négy kiválasztott festmény reprodukciója képeslapként, ami akár belépőként is szolgálhatna. Hátulján esetleg honlap címmel, netán QR-kóddal. Még akár úgy is, hogy mondjuk, 500 forint lenne a belépő.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Benne vagyunk mi is

A Szolnok ispán öröksége című kiállítás nem klasszikus múzeumi tárlat, inkább kedves ajándék a Damjanich János Múzeumtól a város lakóinak. Csak a szépre emlékezünk, mint amikor nagycsaládi ünnepek asztalánál megidézzük a közös múltat. Minimum 65 ezren kellene, lássák.

Fájó, de megkerülhetetlen kérdések

Lehet, hogy tudjuk, mi történt 1944 júniusában, a szolnoki cukorgyárban. De biztos vagyok abban, még mindig nem tudjuk, pontosan hogyan és miként történhetett meg. A Szolnok-Strasshof-Szolnok egy újabb kötet a holokausztról, egyben fontos adalék Szolnok történetéhez. Fájó kérdésekkel.

Egyfajta szembenézés

Szolnokon már elhallgattak a fegyverek, amikor Radnóti Miklós még Abda felé tartott, ahol valószínűleg magyar katonák meggyilkolták. A tömegsírból előkerült (?) füzetének néhány "fémlapja" Szolnokon is látható. Ács Dániel Nem tudhatod című könyvében nemcsak a gyilkosok nyomába ered.

Legenda feltámasztás

Szolnok legismertebb és legsikeresebb rockzenekara a nyolcvanas évek végén az Ippolit Matvejevics. Hogy ez akkor is így volt-e, arról lehet vitatkozni. Hogy a mából nézve ez így tűnik, ahhoz nem férhet kétség, miután hét daluk megjelent egy fantasztikus belső borítós bakelit lemezen.