A belváros egyik forgalmas pontján, a Mészáros Lőrinc utcán éktelenkedik egy ideje ez a lassan beszakadó, kilyukadó csatornafedél. Nem tudom, kinek kellene észrevennie még az előtt, hogy egy autó, vagy egy gyalogos alatt beszakadna. Kié az út? Kié a csatorna? Kié a város? Ha beszakad, kiderül.

A hamarosan új nevet kapó Sütő közre néznek a város egyik legszebb régi házának pinceablakai. Kiverve. Néhány hete még színes üvegek voltak benne, már csak a romok maradtak. Szomorúan. Gondolom, nem a tulajdonos rugdosta ki őket. Miért tette volna? Inkább jó buli lehetett a rombolás. Vajon miért? Miért kellett a szomorú ablakok közét létrehozni?

Nem, nem minden Mercedes tulajdonos parkol úgy, hogy elállja a járdát. Nem, nem minden terepjáró vagy 20+ milliós piaci értékű autó szériafelszerelése a "nekem ezt is lehet" hozzáállás. Nem, nem mindenki hágja át a szabályokat csak azért, mert siet. Nem, nem mindenki gondolja azt, hogy ő mindent és mindenhol megtehet, mert úgyis megússza. Nem, nem minden városban olyan a közlekedési morál, mint Szolnokon. Nem, nem szabad általánosítani azért, mert mi sokszor találkozunk ilyesmivel. Ne általánosítsunk, csak fogadjuk el, nekünk ez jutott! Fogadjuk el?

Nem művészi koncepció. Szándékos vagy véletlen baleset. Elszenvedője egy Kossuth téri pad. Amire így már nem érdemes ráülni. És így már nem is pad. Hát mi? Szégyen. A város közepén.