Tudom én, hogy nem vagyunk egyformák. Tisztában vagyok azzal is, hogy mindenkiben ott lakozik az örök gyerek, a játékos ember. Elismerem, hogy a vizes föld, a sár remekül formázható és nyomot is lehet vele hagyni. De én mekkora primitív vagyok, hogy eszembe nem jutna sárral egy szobor talapzatát kenegetni. És az ilyesmi még ki is veri nálam a biztosítékot.

A város egyik szép palotájának helyére épült az Árkád, amelynek földszinti üzletei hosszú évek óta nem találják a helyüket a szolnoki kereskedelemben. Különösen a folyosóra nyíló, elhagyott boltok lehangolóak. Lassú pusztulás és magára maradt kosz a város közepén. Vajon a Nerfeld-palota földszintje is így nézne ki ma?

Tényleg klassz ez a plakát? Valóban ilyeneknek kell a város utcáin virítaniuk? Persze, nem tehet róla senki. Hülyék mindig vannak. Akiket el kell viselni. Biztos?

A lassan két éve elkészült Véső úti sporttelep mellett, a parkolóval szemben árválkodik ez a magányos villanyszekrény. Mögötte a falat tatarozták, előtte a területet parkosították, a közelben a parkolót megépítették. Csak ez a villanyszekrény nem érdekel senkit. Mint egy magányos, lakatlan sziget az óceán közepén, úgy árválkodik az érdektelenségben, nemtörődömségben Szolnokon. Talán áram nincs benne.