A kiskereskedelem pörög, a gazdaság fejlődik, Szolnok épül. Legalábbis erre enged következtetni az SZTK sarkánál megvalósult beruházás. Új büfékocsit vontattak a város legocsmányabbja helyére. Kolbász, hurka, lángos - csak tessék! Persze a régi kocsit se dobjuk ki, hátha jó lesz még valamire.Igényesség Szolnok közepén. (Ha megtehetik, miért ne?)

A színes édességek célcsoportjai a különböző korú gyerekek. Szerintem a Szolnoki csata évenkénti újrajátszása is leginkább őket vonzza. Meg néhány tapló árust. Pornó lapokat nem lehet az újságárusok kirakatába kitenni, de a cukorka, a fakard és a nemzetiszínű csákó mellé Szolnokon kitehető a fallosznyalóka. Mert közterületest, szervezőt, a területet bérbeadóját láthatóan nem zavarta. Biztos, csak én vettem észre, meg rossz az, aki rosszra gondol. Ez is a kultúra része, vagy a szolgáltató város újabb eredménye.

Ismét megáradt a Tisza, ami olykor elképesztő szeméthegyeket visz ártéri faroncsok között. Ezeket elnézve nem is az a kérdés, hogy mit visz a víz, hanem, hogy miért. Hogyan és miért kerül ez a rengeteg szemét az árterekre? Védjük mi egyáltalán ezt a folyót, ha minden árvíz alkalmával ekkora szemétkupacokat kaphat a hátára?

Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.