A Szolnokon élőknek ma még egyértelmű, hogy kiről kapta a nevét a színház hátsó falán lévő kút. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a városba tévedő turisták, vagy azok, akik már nem láthatták őt színpadon, tudják, ki volt Czibulás Péter.
Emlékeim szerint Czibulás Péter bő másfél évtizeden keresztül a Szolnoki Szigligeti Színház társulatának egyik tartóoszlopa volt. Főszereplőként ugyan nem tudom felidézni, viszont alig jut eszembe olyan darab a nyolcvanas évek közepétől az ezredfordulóig, amiben ne játszott volna valami fontos karaktert. Ő volt az a színész, aki nélkülözhetetlen volt az előadások sikeréhez, de a tapsrendben alig állt középen. Talán érthető, hogy mire gondolok, ha megnézik a kilencvenes évek közepén, Szolnokon felvett Osztrigás Micit, amiben ugyan nem ő a főszereplő, de a darab vele indul, és az ő pofonjával ér véget.
Mindezek mellett Czibulás Péter valóban szolnoki színész volt. Azaz nemcsak itt játszott, ide kötődött pár évig, hanem egy idő után itt is élt. Bár a pályáját Egerben kezdte és játszott a fővárosban is néhány évig, 1967 és 1981 között, valamint 1986-tól haláláig Szolnokon volt társulati tag, és ha jó sejtem, az utolsó periódusban a város lakosa is. Talán ez is lehetett az oka, hogy közkedvelt színészként négy éven át, egyéni körzetben mandátumot szerzett képviselő is volt a városi önkormányzatban.
Még évekig állhatott volna a színpadon, és évekig járhatott volna a színház Szigligeti utca felőli oldalá
n csordogáló kúthoz. De nem így történt, 63 évesen az égi társulathoz szerződött.
Azt hiszem, kevés vidéki színésszel történik meg, hogy halála után két évvel két helyen is ?emlékművet? kapjon. Márpedig Czibulás Péterrel ez történt, hiszen 2005-ben nemcsak a Damjanich Múzeum első emeleti folyosóján helyezték el a portréját, de az általa kedvelt kúthoz is, ami azóta Czibulás-kút néven ismert.
A múzeumban és a színház falán található portré is Varga Gábor szobrászművész alkotása, akinek művei a megyében – például Törökszentmiklóson – és szerte az országban megtalálhatóak. Elsősorban portréi és történelmi eseményeket megörökítő kompozíciói – mint például a Hadtörténeti Múzeum udvarán lévő 1848-as hősökre emlékeztető szoborcsoport – ismertek. A szolnokiak viszont a Tiszavirág-híd lábánál tavaly, a szökőkút részekén felállított, kétalakos Tiszavirágpárja miatt is ismerhetik.
