2025.08.27. (szerda)

Délben, mint egy polgár

Délben, mint egy polgár

Dátum:

Ebédelni pedig kell. Délben vagy dél körül. Lehetőleg gyorsan és megfizethető áron. Az üzemi étkezdék kora lejárt, és menzára se járhat mindenki. Szerencsére egyre több szolnoki étterem ismeri fel, hogy egy jól eltalált déli menü is hozhat vendégeket. Szubjektív ebédkörkép.

Munkanapokon az ebéd helyszínének kiválasztása nagyon szubjektív döntéssel kezdődik. Milyen messze van az adott étterem a munkánk helyszínétől? Gyalog még kényelmesen elérhető, avagy autóval normálisan, a fél város megkerülése nélkül megközelíthető. Nekem a belvárosi éttermek esnek útba, így alapvetően ezekbe járok. Szerencsére a Kossuth tér és a Tisza-part között az elmúlt években bővült a választék, ráadásul úgy tűnik, ez a tendencia hamarosan folytatódik is.

A Tiszai hajósok terére azért jó ebédelni menni, mert három – hamarosan talán négy – hely közül is választhatunk. Legalábbis dél körül. Ahogy ugyanis egyre távolodunk a tizenkét órától, úgy kerülnek be az éttermek ajtói mellől a menüket soroló krétás palatáblák. Amit persze megértek, ha nem kettőkor tudok ebédelni indulni.

A legtovább a Galériában járhatunk szerencsével. Itt egyébként minden nap egy levest, kétféle második fogást és salátát vagy desszertet kínálnak 890 forintért. A menüjükkel akár egy hétre előre is számolhatunk, hiszen a bejárati ajtóra szemmagasságba kifüggesztik, de a Galéria honlapján is mindig megtalálható az ajánlatuk. Nagy előnyüknek tartom, hogy délben is viszonylag sok pincérrel dolgoznak, így még akkor sem kell sokat várni, ha többen is ezt a helyet választják aznap. Ami úgy tűnik, elég sokszor előfordul, hiszen kiszámíthatóan hozzák azt a magyaros konyhát, amit a legtöbbünk otthon is megszokott. Délben semmi csicsa, semmi túlzás, ismerős ízek, elfogadható adagokban, kulturáltan tálalva.

Ha egy kicsit furfangosabb ízekre vágyunk, akkor a tér és a Sóház utca sarkán lévő Jazzbe érdemes betérni. Egyszer majd megfejtem a szakácsukat, aki a leghétköznapibb menübe is tud valami különleges ízt csempészni. Kicsit drágábbak ugyan, mint a Galéria, ám a 950 forintért többre is számíthatunk. Itt ugyanis nemcsak leves, második és desszert jár a déli ebédhez, hanem egy pohár ásványvíz és egy kávé is. Amennyiben ezeket máshol is megvesszük, már nem biztos, hogy az a drágább, ami elsőre annak tűnik. Tudom, hogy megoszlanak a vélemények, de nálam sokat dobott a Jazzen, hogy végre tilos dohányozni.

Déli menü kérdésében néhány hónappal ezelőtt még az Andantéra esküdtem volna, különösen csütörtökönként, amikor a három második fogásból annyit ehettünk, amennyi tetszett. A tél azonban úgy tűnik, nem tett nekik jót, néha kissé hideg is volt lent, lassult is a kiszolgálás, és olykor magányosan is ücsörögtünk a teremben. De legyünk optimisták! A napokban már a téren is lehetett náluk ebédelni 890 forintért. És hát őszintén megmondom, bácskai rizses húsban egész jót produkálnak.

Persze hétköznap is lehetnek ünnepnapok, amikor kicsit többre vágyunk. Ilyenkor egyértelműen a színházzal szemben, a Liliomfiban kell ebédelni. Ugyan itt a legdrágább a déli menü, de itt teszik hozzá a legtöbb pluszt kiszolgálásban, tálalásban és ízekben. A Lilomfiban hétköznap délben is különleges vendégnek érezhetjük magunkat, akinek lesik a kívánságát a pincérek. A konyhából pedig olyan fantáziadús remekeket hoznak ki, ami nem hétköznapi. Csupa olyan íz, ami nem durván, de valahogy mégis eltér a megszokottól. A tálalás pedig első osztályú, esküszöm, tanítani kellene viselkedés kultúra órákon.

Ebben a felsorolásban semmilyen szempontból sem „a másik véglet” kategória a Kossuth tér sarkán lévő Belvárosi Korzó Ételbár, hanem csupán más – és egyben nélkülözhetetlen – műfaj. Az egyik utolsó, de vállalható, tálcás, önkiszolgáló étterem Szolnokon. Ami nem is akar másnak mutatkozni. Egy nagy tál leves, méretes adag második fogás, gyors és egyszerű kiszolgálás a város közepén 790 forintért. Ráadásul elfogadható a főztjük, így ha éppen ez esik útba, gondolkodás nélkül betérek.

Mert ebédelni szerintem kell. Bár a mondás nem pontosan erre vonatkozik, de nekem tizenkettő körül mindig eszembe jut: „délben, mint egy polgár”.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kell a Hisztéria

Tudják, miben hasonlít Budapest és Szolnok egykori korzója, azaz az Andrássy és a Szapáry út? És azon gondolkodtak már, hogy Szolnok legnagyobb "sétatere", a Tisza-parti sétány közvetlen közelében miért nem lehet fagyit kapni? Tudom, minden változik, de azért segíthet a Hisztéria.

Piac a kertben

Valahová érdemes felvésni, hogy március utolsó vasárnapján Magyarok vására a Szolnoki Művésztelep kertjében. A név ne riasszon el senkit: a legjobb értelemben vett hazai piac ez, ahol többségében környékbeli termelők és kézművesek árulják kiváló portékáikat.

2010: Halat, mi jó falat

A baconszalonnába göngyölt, filézett fogas osztályon felüli volt. A fokhagymakrém-leves megkedveltette magát. A gyümölcsleves tisztességesen megoldott feladatnak tűnt. A halászlé pedig az utolsó cseppig elfogyott. És mindezt előzékeny, igazi pincér tette az asztalunkra a Halászcsárdában, a hídnál.

A nehéz dió feltörése

Provence-t nem lehet Szolnokra vontatni, Toscana sem lesz egyhamar az Alcsi szigetből, de még a Balaton-felvidék is távoli. Egy kerítésen belül azonban mindezek elegye akár a Keszeg utcába is odavarázsolható. Iszonyatos fantáziával, elszántsággal, szeretettel. Nehéz diót tör a Kicsidió.