2025.12.1. (hétfő)

Elkészült a Madas-ház

Elkészült a Madas-ház

Dátum:

Ismét egy olyan képeslap, amit a jobb alsó sarkában lévő felirat nélkül nehéz lehet elsőre azonosítani. A fotó előterében lévő házak ugyanis már negyven éve eltűntek, így a jól felismerhető épületek közül egyedül a nagyposta segíti az azonosítást. Illetve a Madas-házzal együtt a dátumozást.

Ismét egy olyan képeslap, amit a jobb alsó sarkában lévő felirat nélkül nehéz lehet elsőre azonosítani. A fotó előterében lévő házak ugyanis már negyven éve eltűntek, így a jól felismerhető épületek közül egyedül a nagyposta segíti az azonosítást. Illetve a Madas-házzal együtt a dátumozást.

A harmincas évek első felében, ha jól tudom, talán éppen 1934-ben állt meg a mai 1-es ABC parkolójában az a fényképész, akinek szerintem az volt a feladata, hogy képeslapként is használható fotón örökítse meg az éppen elkészült Madas-házat. Azt a gyönyörű, neobarokk, háromemeletes, alápincézett, földszintjén üzleteknek helyet adó bérházat, amit Madas Mihály, a múlt század harmincas éveiben Szolnok egyik legismertebb építési vállalkozója a Baross utca 7. számú telekre építtetett. És, aminek a helyén ma nagyjából a Baross utca négysávos útja, az egykori 4-es fut.

A fotót nézegetve, nekem úgy tűnik, hogy a Madas-ház földszintjén lévő üzletek a fotózás pillanatában még nem nyitottak meg. Ahogy a lehúzott emeleti redőnyökből is arra következtetek, hogy azon a bizonyos, hűvös tavaszi napon még a tágas, polgári lakásokat sem foglalhatták el a majdani bérlők. Madas Mihály befektetése az átadás küszöbén állhatott, amikor úgy döntött, hogy a kor szokásaihoz igazodva képeslapon is reklámozza egy kicsit az építményét. A képeslapoknak ugyanis jó száz éven keresztül ilyen funkciója is volt.

Mindazoknak, akik koruknál fogva nem emlékezhetnek az 1973 decemberére lecsupaszított majd felrobbantott házra, azoknak a figyelmébe ajánlható a Pelikán szálló parkolójánál lévő, Jászkürt utca 2. szám alatti bérház, illetve a Szapáry út és a Sütő köz sarkán lévő épület, amelyek szerintem nagyon sok hasonlóságot mutathatnak az egykori Madas-házzal. Aminek alig negyven évesen csak azért kellett elpusztulnia, mert útjában volt a Szolnok belvárosán áthaladó 4-es út rekonstrukciójának.

Ahogy a mellette lévő, a ma már szintén nem létező Csarnok utca másik sarkán álló, földszintes háznak is. Amit az hatvanas évekre már emlékezők Tiszavirág presszóként vagy cukrászdaként emlegetnek, holott a háború előtt Kalmár Mór vaskereskedése működött benne. Érdemes egy pillantást vetni a képeslap jobb alsó sarkában lévő üzlet két kirakatára, ahol a fő helyet a kerékpárok foglalták el, amelyek a harmincas években kezdtek Magyarországon elérhető, tömegcikké válni.

A Baross utca páratlan oldalán a vasútállomás felé haladva további olyan épületeket láthatunk, amelyek a hetvenes években tűntek el. Csak jóval távolabb, a Hősök tere után vehető ki a Kápolna utca sarkán álló gyógyszertár épületének tűzfala, illetve a kereszteződésen túli Hasznos ház teteje. Az utca végén, a távolban pedig a Gépipari jellegzetes, kontyos tetőszerkezetét látjuk.

A páros oldalon indulva a Sütő utca bejáratát rajzolják ki az árnyékok, majd a fa takarásában következik két olyan épület, amit majd csak a nyolcvanas években bontottak el. A Mészáros Lőrinc utca túloldalán pedig ott a szolnoki postapalota, ami ugyancsak a harmincas évek elején – nem sokkal a Madas-ház előtt – készült el, és a város kevés bauhaus épületeinek máig álló egyike. Az azon túl kikandikáló torony pedig a Mária utca sarkát jelöli mind a mai napig.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Irány a szolnoki állomás

Ezt a képet Szigeti Henrik udvari fényképész nagyjából a mai megyei rendőrség elől, masinájával a vasútállomás felé fordulva készítette valamikor az 1900-as évek elején, egy szép nyári napon. A lombos fák miatt nem sok minden látszik a környékből, amiről kevés korabeli fotó maradt ránk.

Szolnokról Amszterdamba

Fantasztikus lenne ismerni azoknak a történetét, akiknek ehhez a XIX. század utolsó évében Szolnokon készült, Budapesten postára adott és Amszterdamba címzett képeslaphoz közük volt. Ennél talán csak az lenne érdekesebb, ha tudhatnánk, hogy a Földesi Vilmának címzett anziksz miként élte túl az elmúlt 117 évet, és került vissza Magyarországra.

Munka a korzón

A huszadik század első évtizedének valamelyik napján komoly útkarbantartási munkák zajlottak Szolnok korzóján. A serénykedést valaki megörökítette, hogy aztán egy 1911-ben postára adott képeslap halhatatlanná tegye.

Volt egy tér?

A valamikor a XX. század elején, a bíróság épületéről készült fotót nézegetve nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a mai Dózsa György út páros oldalára egykor teret képzelt valaki.