2025.08.27. (szerda)

Elszállt, de maradt

Elszállt, de maradt

Dátum:

Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).

Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).

Ezt a képeslapot 1978 nyarán adták fel Szolnokon, és a két sorból valamint a címzésből úgy tűnik, hogy egy itt nyaraló kislány küldte haza, mezőtúri barátnőjének. Sajnos sem az írott szöveg, sem a képeslap hátoldalára rányomott információk nem árulnak el ennél többet a levelezőről vagy a fotóról. (Bezzeg az ötven-hatvan évvel korábbi lapok!) Viszont, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ez a képeslap – ami viszonylag nagy példányszámban kerülhetett forgalomba – néhány évvel a feladása előtt készült.

Persze, lehet, hogy tévedek, hiszen a Hotel Pelikánon kívül alig látszik más a fotón. A datálást így csak a kép jobb oldalán, a mai Hild téren álló fa segítheti. Szerintem az az 1979-ben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (ma ANKK) építésének kezdetén tűnt el onnan, azaz nagyjából 1976-77 körül. Ám még ennél is pár évvel korábban szanálhatták a bal oldali betonlejtő alatt kikandikáló, sejtésem szerint a valamikor Jászkürt utca 4. szám alatti házat. Így a magam részéről azt saccolom, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotónak legalább 1974 vagy 1975 nyarán kellett készülni.

Körülbelül a Hotel Pelikán fénykorának kezdetén. Ami a hetvenes évek elejére esik, és nagyjából másfél évtizedig tartott. Addig, amíg a Szovjetunió kiváltságos turistái itt élvezhették a relatív Nyugat hívságait. Amíg a környékbeli szövetkezetek itt rendezték zárszámadásaikat, a különböző szervezeteke báljaikat, és sok ifjú pár a Tisza Szálló alternatívájaként sok lagzit is ide hozott. Nem tudom, milyen kihasználtsággal működhetett ez a szálloda, de hogy a nagyjából 120 szobát 240 vendég soha nem tölthette meg, az szinte biztos.

Amint az is, hogy ennek a betontömbnek esett áldozatul a Szapáry úti Nemzeti Szálló, hogy immár lassan húsz éve két üresen álló hotelünk legyen.

El nem tudom képzelni, mi lesz az egykori Hotel Pelikán a sorsa. (Aminek legmaradandóbb értéke talán az egykori logója!) Konferenciaterem, fürdőkomplexum nélkül egy ekkora szálloda életképtelen. Üzleteket nem lehet benne nyitni, lakásoknak alkalmatlan, kollégium meg akkor lehetne belőle, ha lenne elég diák a szolnoki főiskolán. Lebontani pedig talán többe kerülne, mint évtizedeken keresztül üresen nézegetni. Persze ha belegondolok, még mindig jobban jártunk, mint a pécsiek, Európa legmagasabb lakatlan lakóházával, ami szintén hosszú évek óta magasodik a városuk fölé.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nagytemplomról a Tabánba

Farkas úr leginkább a lelkiismeret-furdalását küldte el a belvárosi nagytemplom rajzolt tornyára írva a Tabánban élő Jolánkának. A városháza alatt üzletet működtető Fuchs Lipót és Fia cég gyönyörű rajzból litográfia eljárással készült, dombornyomott képeslapját 5 fillérért kézbesítette a posta.

Az ötvenes években Szolnokon

Nem tudhatjuk, hogy az Újlaki Téglagyár Bérelszámoló és nyilvántartó osztályának dolgozói mit gondoltak, amikor megkapták Mancika és Imre képeslapját Szolnokról, mi azonban ennek köszönhetően kicsit bepillanthatunk az ötvenes évek Ságvári Endre utcájára.

Lakótelepi festmény

Olykor a pincelejárók kincseket rejtenek. Például a Móra Ferenc út környékét 1975 előtt megörökítő festményt. Hogy kik lehettek az alkotók, nem tudni, de szerintem többet ér ez a kép annál, mintsem csak véletlenül lehessen megnézni.

Búcsú a Nerfeld-palotától

Talán ez az egyik utolsó kép a még nagyjából ép Nerfeld-palotáról, amit kicsit kapkodva készíthetett a gyerekkorát jórészt abban a házban töltő Nagy Zsolt, a megyei napilap legendás fotósa. Legalábbis erre utal, hogy egy 1600-as Lada lóg a képbe, ami azért így is sokat mesél a hetvenes évek végi Szolnokról.