2025.08.27. (szerda)

Eltűnt egy állomás

Eltűnt egy állomás

Dátum:

Elsőre azt is gondolhatnánk, hogy háborús képet látunk. Akinek azonban van némi köze Szolnokhoz, az pontosan tudja, hogy a fotón látható rombolást valamikor 1973-74 környékén végezték el.

Elsőre azt is gondolhatnánk, hogy háborús képet látunk. Akinek azonban van némi köze Szolnokhoz, az pontosan tudja, hogy a fotón látható rombolást valamikor 1973-74 környékén végezték el.

A második világháború vége felé készült fotókon jól látható, hogy a szolnoki vasútállomásból nem sok maradt. A bombázások iszonyatos károkat okoztak az éppen Szolnokon tartózkodó gördülőállományban, az itteni vasúti műtárgyakban, és úgy tudjuk, a vasútállomás korabeli épületében is. Van azonban egy érdekes felvetés, amin addig nem is gondolkodtam, amíg egy blogSzolnok olvasó fel nem hívta rá a figyelmemet. Mégpedig: ha a vasútállomás főépülete oly menthetetlenül megsérül 1944-ben, akkor miként szolgálhatta az utasokat még majdnem három évtizeden keresztül? Ma már csak puszta okoskodás, de tegyük fel a kérdést! Esetleg meg lehetett volna menteni?

Feltételezhetjük: ha meg is lehetett volna menteni az épületet, a döntéshozók, a város fennállásának 900. évfordulójára készülve, más tervet fogadtak el. Nem tudom, a hetvenes évek első éveiben milyen állapotban leledzett a mai Jubileum tér és környéke, az azonban ma már jól látható, hogy akkoriban egy új városrész épült itt fel. A 900 éves évfordulóra ugyanis nemcsak az új vasútállomás készült el, hanem a kép hátterében még épülő 24 emeletes, a Szolnok ABC és fölötte az étterem, a ma is használt buszállomás, és a teret övező lakóházak valamint boltok. Talán nem tévedek, ha azt mondom, egy-két ezer ember biztosan új otthonra lelt 1975-ben, amikor nagyjából befejeződtek a fejlesztések.

De visszatérve a mellékelt fotóra. Látható, hogy az állomásépület mellett álló – egyébként a maga nemében szép – szolgálati épület, a nagy építkezés idején már készen volt. Ha jól tudom, ez egy jóval korábbi, de félbe maradt állomásépítés eredményeként született. Az is látszik, hogy a régi, éppen bontott állomásépület mögött már ott az új tömb. Talán nem tévedek, ha azt mondom, a lebontásra ítélt vasútállomás épület valahol a mai 1-4-es vágányok helyén állt.

Emlékek nem fűznek hozzá, nem tudom, hogy a régi állomás szép volt vagy sem. Azt tudom, hogy ahol megőrizték és karban tartják az ilyen épületeket – például az elég sokat szenvedett Elzászban -, ott ma a város és a vasút díszei.

Viszont abban biztos vagyok, hogy az 1975-ben épült állomásépület sokkal szebb lehetne, ha legalább rendesen kitakarítanák, kicsit felújítanák, és a helyiségeket az eredeti funkciókra használnák. Mert, ha így marad minden, akkor a város alapításának 950. évfordulójára ismét jöhetnek a buldózerek, és építhetünk egy új állomást.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki turizmus egykor

A hetvenes évek második felében készült mozaikképeslap legnagyobb fotója alapján feltételezhetnénk, hogy Szolnokon akkoriban dübörgött a turizmus. A gyönyörűen kivilágított Tisza szálló előtt ugyanis olyan autók parkolnak, amelyek többségével csak külföldi vendégek érkezhettek.

Elbontott nézőpont

Az Út és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) megrendelésére dolgozó fotósnak e kép elkészítése érdekében be kellett kéredzkednie az 1969-ben kiégett Centrum, korábbi nevén Alföld áruháznak is otthont adó Nerfeld-palota második emeleti, sarki lakásába. Így azt is mondhatjuk, hogy néhány év múlva nemcsak ez a látvány tűnt el, de a fotózás helye is.

A feladónak érdektelen, nekünk nem

A Gerő Ignácz gondozásában megjelent képeslapot 1915. június 24-én adta postára Szolnokon egy - feltehetően - osztrák katona, hogy hírt adjon magáról a Monarchia nyugati felében élő szeretteinek. Nem hiszem, hogy különösen érdekelte volna, mi van a lap fotós oldalán.

Weinstock, Nerfeld, Tisza

Talán még nem is fogadott vendégeket a Tisza szálló, amikor ezt a később képeslappá lett fotót a budapesti Weinstock Ernő a kerthelyiségről elkészíthette. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a felvételből a szolnoki Nerfeld bank műszerosztálya sokszorosított képeslapot 1928-ban.