(Téli ismétlés. A cikk először november 6-án jelent meg.)
Tudom, van pár szakavatott ember, aki azonnal meg fogja mondani, mi is a funkciója a Zounuk szobor és a Tisza parti sétány között álló, kerek alapzatú, kék vasszerkezettel koronázott építménynek. Gyanítom, hogy a Tisza szállóhoz vagy a vízhez lehet valami köze. Sőt, mintha az is rémlene, hogy már jó ideje nem használják, és talán a kilencvenes évek elején felmerült, hogy fagylaltozó terasz lehet belőle. Az biztos, hogy van tulajdonosa, hiszen az alapzata szépen ki van javítva, és a kék, ötszögletű rácsszerkezet is rendesen lefestett. Az pedig már talán nem a tulajdonosra tartozik, hogy a sétánnyal ellentétes oldalán, ahol mintha valami lejáratféle lenne, szabadtéri szemétdomb alakult ki, mellette pedig egy kvázi nyilvános illemhely.
Persze fel lehet tenni a kérdést: kinek, mi köze ahhoz, hogy kié ez az építmény? Ami igaz is. Mindaddig, amíg nincs vele semmi baj.
Ugyanilyen titokzatos építmény számomra az evangélikus templom és a Rózsa park között található, egyébként gondosan bekerített és karbantartott épület. Ha nem itt állna ez a kívülről dekoratív, kőburkolatú épülete, akár nyaralónak is gondolhatnánk. Így ősszel, hogy a növényzet már nem annyira takarja, a kerítésre függesztett táblán azt olvashatjuk, robbanásveszélyes a hely, így dohányozni és nyílt lángot használni tilos. Ebből gondolom, hogy az ingatlanon lévő építmények valamelyik közszolgáltató céghez tartozhatnak, sőt ma is használatban vannak.
És ebben az esetben is alapvetően igaz lehet, hogy semmi közöm a tulajdonosához. Viszont, ha arra sétálva valami bajt észlelek, nem biztos, hogy egészséges lesz először a rendőrséget riasztani. Félő ugyanis, hogy a kiérkező járőrök is egy darabig a fejüket vakarnák, kihez is kellene fordulniuk.
A park másik oldalán, a megyeháza sarkánál is áll egy hasonló építmény, amit láthatóan ugyancsak tisztességesen karbantart a tulajdonosa, bár már a falfirkálók is felfedezték maguknak. Az ajtaján lévő figyelmeztetésből itt egészen egyértelmű, hogy az áramszolgáltató építményével van dolgunk. Igaz, ha a fiatalabb korosztálynak kellene a TITÁSZ feliratot azonosítani, lehet, hogy bajban lennének.
Amíg ezt a területet a Damjanich uszoda foglalta el, ez a két építmény nem volt ennyire feltűnő. Sőt, a transzformátor ház esetében bizonytalan is vagyok, hogy már a strand idején is itt volt-e. A másikra tisztán emlékszem. Meg arra is, hogy a sárga kerítéses kőépület esetében a park építésekor azt reméltem, elbontják. Sajnos nem tudom, hogy technológiai oka volt a megőrzésének, avagy egyszerűen nem volt annyi pénz, amennyiért a tulajdonos megvált volna az ingatlanától.
Nem akarok rosszindulatú lenni, így azt mondom, hogy a fenti három építmény, a maga módján, legalább vállalhatóan néz ki. Főleg tavasztól kora őszig, amikor a növényzet eltakarja őket. Viszont a Megyeháza és a Technika háza között, számomra ismeretlen okból álló „oszlop”, kifejezetten ocsmány. Kicsit úgy néz ki, mint amikor a város Lenin szobrát az eltávolítása előtt egy dobozba csomagolták. Persze nem hinném, hogy szobrot rejt, inkább ebben az esetben is valami technikai oka lehet a létezésnek. Igaz, nem nagyon törődhet vele senki, mert ha az emlékeim nem csalnak, a rajta reklámozott Rádió Szolnok egy ideje már nem létezik.
Csupán alakjuk miatt vélek hasonlóságot felfedezni az előző építmény és az Aba-Novák sarkánál álló tripla üvegkalitkák között, amiknek egykori funkcióját sejtem, túlélésüket viszont nem nagyon értem. Ha emlékeim nem csalnak, ezek ez embernyi üvegvitrinek egykor kirakatnak készültek. Viszont évtizedek óta nem töltenek be ilyen funkciót, leginkább szemét van bennük. Tehát itt elsősorban nem azért feszegetném a tulajdonjogi kérdést, hogy tudjam, kihez kell fordulni, ha a hatalmas üvegtáblák balesetet okoznak, hanem mert érdekelne, kinek fűződik érdeke a megmentésükhöz. A művház melletti területet ugyanis az elmúlt két évtizedben legalább háromszor átépítették vagy kövezték, így akár ezek a funkció nélkül maradt építmények is eltűnhettek volna.
A titokzatos és elhagyatott épületek sorát azonban szerintem nem lehet mással zárni, mint az SZTK parkolójában, az önmagában is szép látványt nyújtó Pelikán hotel hátsó homlokzata előtt álló „várral”. Ebben az esetben is csak homályos emlékeimre tudok hivatkozni. Úgy rémlik, mintha ennek is a villanyszolgáltatáshoz lenne köze. Sőt, mintha olyasmire is emlékeznék, hogy a nyolcvanas években itt kellett befizetni a villanyszámlát. Aztán meg talán azért lett ilyen várdíszlet mögé rejtve az egész, mert valamilyen vendéglátó-ipari egység költözött bele. Az azonban biztos, hogy mára elég elhanyagolt, és erről se lehet tudni pontosan, hogy kié, vagy ha baj van, kihez érdemes fordulni.
