2025.08.27. (szerda)

Évzáró köszönetek

Évzáró köszönetek

Dátum:

Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben olvasott. Azoknak is, akik hasznos hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik megértették, Szolnok "érted vitatkozom, nem ellened". A blogSzolnok 15. évfolyamát ezennel bezárom.

Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben is – vagy éppen idén először – olvasott! Azoknak külön is, akik vették a fáradtságot, és nemcsak a közösségi oldalakon megjelenő bevezetőket, de a blogSzolnok.hu felületén a teljes cikkeket elolvasták. Megtisztelő, hogy az életükből hosszú-hosszú perceket a gondolataimra szántak. A statisztikákból úgy tűnik, ezek a percek összeadódva még mindig jóval nagyobb számot adnak ki, mint amennyi ideig ezeken a cikkeken gondolkodom, majd megírom.

Köszönet azoknak is, akik 2024-ben is – vagy éppen idén először – hasznos és értelmes hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Azt hiszem, többször leírtam már, de inkább megismétlem: nem gondolom, hogy mindent tudok, jól tudok, helyesen gondolok. Éppen ezért az ilyen hozzászólások engem is tanítanak, fejlesztenek, de talán az olvasókat is, akikben ismét felmerülhet az igény arra, hogy beszélgessünk.

Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik 2024-ben is – vagy éppen idén először – megértették, amikor Szolnokról írok, szolnoki dolgokat kritizálok, helyi ügyeken háborgok, akkor „érted vitatkozom, nem ellened”. Azaz Szolnokért, a szolnokiakért, egy jobb és élhetőbb városért, a jövőnkért teszem mindezt. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, gondolkodó, talán írni is tudó értelmiségiként nekem ez a feladatom.

Idén először mondhatok köszönetet azoknak, akik megtisztelték az Élő blogSzolnok előadásokat a Tisza moziban. Összesen huszonegy alkalommal, nagyjából félezren jöttek el, hogy meghallgassák az előadásaimat a városról vagy éppen a rendszerváltás előtti időszakról. Köszönöm, hogy így volt miért összerendezni egy-egy témáról az elmúlt évtizedekben szerzett ismereteimet. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy milyen sok szolnokival megismerkedhettem és beszélgethettem.

Számomra is kicsit hihetetlen, de ezzel a cikkel a blogSzolnok 15. évfolyamát zárom le, ugyanis 2010. március elején kezdtem működtetni az oldalt.

Jövőre folytatom. Folytatjuk? Velem tartanak, követnek, olvasnak, hozzászólnak, esetleg találkozunk és beszélgetünk? Ne most válaszoljanak! Inkább következzen most az Önök életében is minél több nap pihenés, kikapcsolódás, családozás! Töltődjenek szeretettel!

Mi találkozzunk 2025. január 6-án! Szép karácsonyt, remek új évet!

Bajnai Zsolt

szerkesztő

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A múltat végképp eltörölni

Kísérteties hír járja be Szolnokot, miszerint az idei majálist nem a hat évtizeden át megszokott helyszínen, a Tiszaligetben rendezik, hanem a Tallinn városrész Ormos Imre parkjában. A magyarázat talán hamarosan megjelenik, bár az igazi okokat jobb, ha magunk próbáljuk kitalálni.

Ünnep utáni pillanatok

Soha nem örültünk még annyira Szolnokon kívüli beruházásnak, mint az Albertirsa és Üllő közötti M4-es átadásának. Nem véletlenül volt nagy tolongás a szalagátvágón, pedig pár év múlva a napra se fogunk emlékezni, amikor először vezethettünk lakott terület érintése nélkül a fővárosba.

A csapos előre szól

Az elmúlt hét évben soha nem szóltam előre, igaz, nem is háborgott miatta senki. Mondhatom, ennyi idő alatt hagyománnyá lett, hogy évente kétszer, hosszabb-rövidebb ideig nem új anyagok jelennek meg a blogSzolnokon, hanem csak válogatás az előző időszakból. Itt is indul a nyár.

Épül és pusztul

Szolnok belvárosának a "határainál" a legtöbb helyen kint van a 3,5 tonnásnál nehezebb teherautók behajtását korlátozó tábla. Általában a "kivétel célforgalom" vagy "kivétel engedéllyel" kiegészítések nélkül. A beruházókat és kivitelezőket ez nem érinti. Ők építenek, a közvagyon meg pusztul.