Lehet humor, lehet street art, lehet kedves fricska vagy ordenáré szemétség az egykori pártház mögött álló - térdelő - Ivó lány kezébe törött poharat rakni. Avagy mindez lehet a belvárosi átmulatott éjszakák jelképe, üzenete, összefoglalója vagy a bulikból kimaradó városlakók képletes képen törlése. De nem lehet csak egy törött pohár, meg egy szobor, meg egy város külön-külön!

Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.

A Szapáry úton, a K&H bank épülete alatt van egy átjáró, amin keresztül az Árkádok mögött lévő parkolóba lehet bejutni. Hogy ez az átjáró és annak lassan pusztuló falai és burkolatai kié, nem tudom. Közterület? Magánterület? Az biztos, hogy Szolnokon van, a város központjában. Tehát, ha egy idegen ránéz a szétvert, potyogó kőlapokra, neki az juthat eszébe, hogy mi, szolnokiak vagyunk az igénytelenek. Tűrnünk kell?

Ez az igényes kivitelű, jól karbantartott közműszekrény talán már a Damit is látta, de az is lehet, hogy még a Marx parkban állították fel. Hamarosan emléktábla kerül rá, hogy a város lakói soha se feledjék, mennyire tehetetlenek egy állami monopóliummal szemben. Persze más városból nem lehet ellátni a szolnoki Rozáriumig, így onnan nézve nem is zavaró ez a minden szabálynak megfelelő "utcabútor". Vagy rosszul gondolom, és ez egy műalkotás? A Rózsapark különleges dísze?