Tekinthetjük speciális reklámeszköznek is. Mert, aki nem fér el a bokrok miatt a járdán, az kénytelen a bank felé kerülni. Meg persze szimpla trehányságnak is, hogy a város közepén, az SZTK közelében, lassan évek óta buknak rá a bokrok a járdára. Tény: a másik oldalon is van járda. Sőt, lehetnek környezetvédelmi szempontok is. Tehát az is lehet, hogy nincs is semmi baj a Hősök terén, a Baross utca torkolatánál ezzel a kis szolnoki dzsungellel.

Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?

Mindenki jobban járna, ha ezt a táblát végre leszerelnék a volt Tüdőkórház parkjának bejárata mellől a Városmajor úton. Kár közhírré tenni, hogy elcsattant 22 millió forint, de a haszna már 3 év elteltével sem látható. Van az úgy, hogy valami nem jön össze, és jobb hallgatni róla. Én se írnék többet egy újjá nem éledt parkról, így rám se lenne senki mérges, hogy már megint jár a szám.

A Várkonyi tér névadójának szobra mögött - ami a Szántó körút elején áll - bő 45 évig volt egy tábla, ami némi magyarázatot adott arra, ki is volt Várkonyi István. Nem volt túl informatív, de némi eligazítást mégis lehetett olvasni. A társasház hungarocelezése azonban eltüntette. Reménykedtem, hogy a munkák végén visszakerül, de úgy tűnik, ismét szegényebbek lettünk egy emléktáblával.