– Én hogy kerülök a történetbe? – Nézett Bánra Bartos Edit, akinek a szobájában olyan szerencsétlenül esett hanyatt Gulyás Zoltán. És, akit egyik nap a főnöke, másnap pedig egy ismeretlen Kamazos akart eltenni láb alól. Sőt, feldúlták a lakását, és még a rendőrséget is megjárta. – De maga is válaszolhat erre, százados úr!
– Úgy van! Nem világos, hogy ezt a nőt miért is kellett előzetesbe vinnie – fordult a fiatal rendőr a kollégájához, aki hirtelen az érdeklődés középpontjába került. – Ja! És nem tud valamit a bennünket lesodró teherautó sofőrjéről? Esetleg egy különös fekete autóról?
– Maga kinek az oldalán játszik – nézett a századosra a törött kezű pincérlány. – Nem vagyok a szavak meg a tettek embere, de ha netán kiderülne, hogy maga is kihasznál bennünket, nem biztos, hogy tudom magam türtőztetni.
– Én sem – élénkült tovább Gulyás nővére. – Maga már akkor sem tetszett, amikor ránk tört a Szapáry úti lakásban.
– Amikor Kadlacsek úrral hemperegett? – Nézett rá Bán.
– Az most lényegtelen – emelte fel a hangját Zita. – Milyen dolog szex közben rárontani valakire. Ez magánál valami perverzió?
– Mindenesetre Kadlacsek urat egy időre sikerült elhallgattatnia – szögezte le Bán.
– Neked hiányzik? – Szipogott a lánya.
– Nem ő hiányzik. Hanem egy fontos láncszem a történetből. Mivel a szex közben szerzett infarktusának köszönhetően most nem tud beszélni, nem tudja senkinek sem elárulni, ki az ő megbízója. Kitől származnak a kincsek, és kinek adta tovább a pénzt. Gulyás Zoltánt vonhattuk volna még kérdőre, de mint tudjuk, ő hirtelen elhalálozott. Megkérdezhetnénk Edit főnökét is, Csabát, ha éppen nem élet és halál között feküdne az intenzíven.
– Mindenki ki lett iktatva – tette jelentőségteljesen az asztalra a begipszelt kezét a pincérlány. – Mindenki? Kérdezem, mindenki?
– Egy bizonyos Fekete Német lehet az utolsó kapocs – válaszolta Bán, akit kicsit megrémített a pincérlány szemében felgyúló szikra.
– Ki az a Fekete Német? – Tette fel a kérdést a pincérlány, anélkül, hogy levette volna tekintetét a századosról.
– Egy meglehetősen erőszakos közvetítő – próbálta a lányt egy mosollyal lehiggasztani Bán. – Mindig csak telefonon beszéltünk, vagy a Facebook-on üzent. A Fekete Német az ott használt nickneve. Soha nem mutatkozott be, de mindig tudtam, hogy ő az. Csak utasításokat adott, és minden úgy történt, ahogy előre jelezte. Olykor valami titokzatos megbízóra hivatkozott. Azt hiszem, azért nevezte magát Fekete Németnek, mert csak egy fekete autó volt a fotón, amit közzétett magáról.
– Hoppá-hoppá! – Kiáltott fel a fiatal közlekedési rendőr. – Egy sötétszínű német autó tűnt fel a Szapáry úton, miután Edit főnökét elgázolták. De akkor is láttam ugyanazt az autót, amikor minket lesodort az a Kamaz az újszászi úton. Sőt! – Jelentőségteljesen felemelte az ujját, homlokát ráncolta, és láthatóan nagyon gondolkodott. – Sőt! Ez a kocsi haladt maga mögött, amikor felfüggesztettek, és azt hittem, engem üldöz – fordult a századoshoz.
– Az ég áldjon meg! Hát ugyanezt az autót láttam az iroda előtt Gulyás halálának reggelén. És apám is ilyen autót említette, amikor engem letartóztattak, majd betörtek hozzánk. Ha tehát minden láncszem kiesett, nekünk ez az autó és a sofőrje kell – jelentette ki diadalmasan Edit. Aztán hozzátette bizonytalanul. – Vagyis, nem vagyok benne biztos, hogy nekem is kell.
