Várjuk a májust! Egyrészt, mert akkor már zöldbe borulnak a fák, így eltakarják a koronájukba gabalyodott szemetet. Másrészt, ha mégsem takarják el, a szélben lobogó szemétszalagokat májusfa díszeknek is nézhetjük. Persze lehet, hogy addigra a néhai Bábaképző, ma Árpád-ház kertjében lévő fáról valaki leszedi az építési hulladékot. Addig azonban szemétfa.

Gyerekkoromban a Tiszaliget egyik kihagyhatatlan attrakciója volt - a strand, a harci járművek, a kiállított repülő, a KRESZ-park mellett - a tó és a gát között lévő erdei tornapálya. Amihez hasonló nagyon sok volt az országban. Ma már talán egyik sincs meg, miként a szolnokinak is csak a nyomait találhatjuk a fák között. Negyven éves emlékeket ébresztenek. Nehogy elpusztítsák!

Szolnok főterével, a Kossuth térrel tényleg bármit meg lehet tenni? Bármilyen "igényes" reklámeszközt, bárhová ki lehet tenni? Persze, ahogy a mellette lévő lavórantennát meg a balkáni városokra jellemző kábelköteget elnézem, nem is értem, miért csodálkozom. Megmondjam? Mert mindig hinni akarok benne, hogy azért szorult belénk némi jó ízlés. Még az illetékeseinkbe is. Vagy tévedek?

Négy évtizede még az volt a hír, hogy már majdnem száz nyilvános telefonfülke működik Szolnokon. Napjainkban meg talán az lehetne a szenzáció, hogy akad egyetlen egy a városban, amelyik vállalható állapotú. A Jubileumi tér sarkán már csak a duplafülke áll, készülék sincs benne, de kiválóan alkalmas feszültség levezetésére, grafikai vágyak kiélésére és bérrollerek elhagyására. Lehet, hogy kezdeni kellene a régi telefonfülkékkel valamit. Mert a világ tovább változik.