A róla elnevezett színházunk sarkánál álló szobrának arcát valakik összekenték, kezébe használt zsebkendőt gyűrtek. Így most Szigligeti Ede maszatos orral, szakállal és hajtókával, szemetet szorongatva tekint a színházba érkezőkre, a Szolnokon járókra. Arcpakolása olyan, mint a megkötött gipsz, nem tudom, kinél lehetett ilyen kéznél. Miként azt sem értem, mi volt ebben a jó. Sem Szigligeti, sem a szobor alkotója, sem a város normálisabb része nem ezt érdemli!

Biztos, semmi köze a hétvégi bulikhoz, a szándékos rongáláshoz, egyszerűen a zord időjárás szegte üvegszárnyát a Tiszavirág-híd lábánál, a szökőkútban az egyik kérésznek. Egy éve ugyanilyen véletlennek köszönhetően előbb egyikük szarva, aztán másikuk farka tört le. A Fagy meg a Nap lehet az oka, hogy amíg nincs víz a medencében kérész életű a kérészek biztonsága

Szolnokon népi hagyomány a közlekedési táblák elfordítása. Annak, akinek szilveszter éjszakáján vagy újév hajnalán is sikerül KRESZ-táblát fordítania, a néphagyomány szerint egész évben lesznek még ilyen sikerei. Akinek netán frekventált helyen, egynél több táblát is sikerül olyan irányba állítania, hogy a szerkezet értelmét veszítse, annak a város lakói minden jót kívánnak. Például: ez legyen idén a legnagyobb sikered!

El kellene dönteni, hogy akarjuk csillapítani a forgalmat a Tisza park és a színház környékén, avagy az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően díszburkolaton bonyolítjuk az átmenő forgalmat a Verseghy gimnázium előtt. Mind a kettő mellett szólnak érvek, de hogy nem a város dísze a szigetelőszalaggal javítgatott vagy éppen a helyéről kifordult jelzőlámpa a gimi előtt évek óta nem használt mozgatóható útzárnál, abban talán egyetértünk.