Van, aki festékkel jár a parkerdőbe? És míg más a csendet és a színeket élvezi, ő a mázolásban leli örömét? Összefestve például a Széchenyi parkerdőben a fa feldolgozásáról szóló, ártatlan táblát. Graffitis körökben biztosan tudják, ki lehet az a fafejű, sötét, tapló Maxi, aki ezt elkövette. Aki büszke lehet magára, sőt némi kielégülést is stimulálhatott primitív agyában. Szerintem az ilyen fafejűek feldolgozásáról is kerülhetne ki tábla.

Valamikor a kilencvenes évek elején ebben a Somogyi Béla utcai épületben is működött az Ifjúsági Iroda. Azt hiszem, ez a harmadik helye volt a 80-as években alapított, nagyszerű helynek. Ez a jobb sorsra érdemes ház - oly sok szép szolnoki épülettel együtt - lassan másfél évtizede áll üresen és pusztul feleslegesen.

Harminc éve még végig lehetett menni a tiszaligeti erdei tornapályán. Ma már csak a táblák árválkodnak szanaszét az erdőben. Hülyeség volt? Felesleges? Hát, akkor miért kell veszni hagyni, ha már egyszer régen, valakik megcsinálták?

Gyerekkoromban a Tiszaliget egyik kihagyhatatlan attrakciója volt - a strand, a harci járművek, a kiállított repülő, a KRESZ-park mellett - a tó és a gát között lévő erdei tornapálya. Amihez hasonló nagyon sok volt az országban. Ma már talán egyik sincs meg, miként a szolnokinak is csak a nyomait találhatjuk a fák között. Negyven éves emlékeket ébresztenek. Nehogy elpusztítsák!