2025.10.14. (kedd)

Három főszerep

Három főszerep

Dátum:

Nem gondolnám, hogy az Üvegcipő Molnár Ferenc legjobb színdarabja. Abban azonban biztos vagyok, hogy az Üvegcipőt műsorra tűzni már fél siker. Igaz, ha a színészek által hozzáadható másik fél nem jön össze, akkor bizony maga Molnár sem segíthet.

uvegcipo-2har_400A Kiss József rendezésében színpadra állított szolnoki Üvegcipőt azonban ez a veszély nem fenyegeti. Molnár Nikolett Irmája ugyanis éppen elég lenne ahhoz, hogy azt mondhassuk, a fiatal színésznő egyedül vitte el a hátán a darabot. Azonban ez így igazságtalan lenne, hiszen Radó Denise Adéljáról és Molnár László Siposáról is pontosan ugyanezt lehetne elmondani.

Az Üvegcipőt a három főszereplő bármelyikének tragédiájaként is el lehet játszani. A butácska, de őszintén szerelmes Irma éppúgy lehet a darab középpontjában, mint az öregedéstől megrémülő, csélcsap szerelmétől a biztos házasságba menekülni akaró Adél, vagy éppen a két nő között őrlődő, a maga nyugalmát védeni próbáló Sipos. Nem vagyok biztos abban, hogy Kiss József melyik megoldást választotta Szolnokon. Vagy egyáltalán maradt-e lehetősége a választásra.

Molnár Nikolett ugyanis olyan tökéletesen formázza a szerelmes cselédlányt, hogy egy pillanatig sem lehet háttérbe szorítani, mondatai, mozdulatai a darab motorjai. Ugyanakkor ott van mellette az Adélt alakító Radó Denise, aki szintén úgy van jelen a színpadon, hogy azt érezzük, övé a főszerep. Két vitathatatlan színész küzd a reflektorfényért a színpadon. És mellettük Molnár László – számomra – élete eddigi legjobb alakítását nyújtja a zsörtölődő férfi szerepében, ráadásul úgy, hogy minden megszólalásával magának követeli a főszerepet.

Nem mondom, hogy ez baj, hiszen nagyon szórakoztató a szolnoki Üvegcipő. Azonban a rendelkezésre álló idő nem biztos, hogy elég az összes molnári mélység megmutatására három főszereplővel. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

uvegcipo-1se_400Főleg, hogy egy emberséges színházzal van dolgunk. Nem tudom, van-e még olyan munkahely, ahol öt évtized után is számítanak a már betegeskedő kollégára? Ahol az elesettet nem elfelejtik, hanem reflektorfénybe engedik. Sebestyén Éva évtizedeken keresztül volt Szolnok kedvenc színésznője. Számomra éppúgy örökre ő marad a Csárdás királynő, ahogy szüleim számára Honthy Hanna. Mert én Sebestyén Évával láttam először Kálmán Imre örökzöld operettjét 1986-ban. És Sebestyén Éva több mint öt évtizeddel azután, hogy először a szolnoki deszkákra lépett, szerepet kapott Kiss Józseftől. Igaz, Adél anyjának nem sok jelenet jut, de nem is az volt a fontos. Hanem az a taps, amit a tolószékben érkező színésznő már a belépőjekor kapott a szolnoki Üvegcipőben.

Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor a néző is azt gondolja: saját színháza van.

(A képek a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az ember alkotta paradicsomról

Aki már egyszer is rocsózott a Tisza-tó öbleiben, megkerülte bringával a tavat vagy rácsodálkozott a természet szépségeire ott, annak nem az a kérdés, miért éppen, hanem, hogy végre mikor. Ehhez pedig kitűnő segítség lehet a Tisza-tó, ember alkotta paradicsom című útikönyv.

Harna Péter Show

Ha lehetne barokkosan hosszú címet adni a Bál a Savoyban című darabról szóló recenziónak, akkor az a következő lenne: Harna Péter nagyszerű alakítással menti meg a bukástól a Szigligeti Színház idei operettjét, ami a tapsrendnél is abszolút hallatszik.

Látlelet

Nem szeretném magyarázni a Magyarázat mindenre című filmet. Azt viszont nagyon szeretném, ha Reisz Gábor új moziját sokan megnéznék. Mert talán hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy egy kicsit jobb hely legyen ez az ország. Szerintem ugyanis benne van, hogy most miért nem az.

A nagyháború szolnoki könyvekben

"Az első világháború a város fejlődését megakasztotta." Ez nem egy fejezetcím vagy összefoglaló mondat, hanem kis túlzással mindaz, ami a Szolnok történetével foglalkozó munkákban, a szocializmus éveiben az 1914-18 közötti időszakról megjelent. A helyzet nehezen változik.