2025.08.27. (szerda)

Helyi sajtó sirató

Helyi sajtó sirató

Dátum:

Az utóbbi években egyre fontosabb lett a hazai termékek védelme, mind többen vesznek helyben készült dolgokat. Miért más a hazai, a helyi sajtó? A rendszerváltás előtt Szolnokon egy újság, egy születőben lévő tévé és pár órányi rádió működött. Aztán volt, amikor tíz szerkesztőség. Ma meg?

Két héttel ezelőtt nevében is megszűnt az alig egy évtizedet megélt szolnoki Amadeus Rádió. Pár évvel ezelőtt jutott hasonló sorsra a Rádió 2000-ből lett Rádió Szolnok, így miközben papíron négy frekvencián szólhatnának helyi rádiók a környéken, az Aktív maradt az utolsó mohikán. Persze, nem ürültek ki a frekvenciák, csak éppen a negyedszázaddal ezelőtt lefektetett célokkal szemben már nem a helyi közösségeket szolgálják, hanem alternatív, országos rádió részévé váltak. Ahol persze lesznek, vannak helyi hírek – már amennyit egy szem, mással is foglalkozó szerkesztő össze tud vadászni -, ugyanakkor eltűnnek, eltűntek azok a magazinok, riportok, amelyek rólunk szóltak, csak itt voltak érdekesek, kizárólag egy helyi médiumban férhettek be.

Lecsaphatjuk ezt a labdát azzal, hogy megváltoztak a rádiózási, egyáltalán a médiafogyasztási szokások, sőt a hírekhez, az objektív tájékoztatáshoz való viszonyulás is. Becsaphatjuk magunkat olyasmivel, hogy a világháló segítségével mindenről tudomást szerezhetünk, ráadásul azt a zenét hallgathatjuk, amelyik nekünk tetszik, sőt mindezt akkor, ott és úgy, ahogy jól esik. Mindez igaz, de ezen az alapon visszatérhetünk a kenyérsütéshez, a házi ruhakészítéshez, a gyógynövények gyűjtéséhez, meg a kalákában történő házépítéshez. Az internet ugyanis csak egy hatalmas platform, ami akkor lehet hasznos, ha jó és megbízható tartalmakat találunk rajta, sok esetben szakemberektől vagy legalább hozzáértőktől. Hogy egy kicsit sántító példával éljek: attól még nem lenne kereskedelem, ha annyival intéznénk el, hogy van egy csomó üzlethelyiség, amiben mindenki azt árul, amit akar, vagy amit képes előállítani, és bármilyen boltot is bárki nyithat. Vennénk ilyen üzlethelyiségekben például tejnek mondott folyadékot?

Amikor gyerek voltam, évekkel a rendszerváltás előtt, Szolnokon volt egy napilap – amelyben több oldal ugyanaz volt, mint más megyékben -, hetente néhány napon, pár órában adott a Szolnoki Rádió, és a nyolcvanas évek közepétől már voltak panelek, ahol lehetett fogni a szárnyait bontogató városi tévét. Ezen kívül volt a két országos tévé, a három rádió, meg témánként egy-egy fővárosban szerkesztett magazin. Azaz többet tudtam a nicaraguai válságról, mint a cukorgyári lakótelepről, és előbb adott hírt az MTV szolnoki premierekről, mint bármelyik helyi médium. Már az maga hír, sőt számon tartott esemény volt, ha valami szolnoki, bennünket közvetlenül érintő dolog bekerült bármelyik – akár helyi – sajtótermékbe.

Nem véletlen, hogy a rendszerváltás egyik mozgatója az alternatív sajtó, eredménye pedig a sokszínű és szabad tájékoztatás volt. Örökre hálás leszek a sorsnak, hogy a kilencvenes évek elején ennek részese lehettem. És láthattam, milyen az, amikor helyi szerkesztőségek valódi hírversenyt folytatnak, és igenis számít, ki ír meg valamit előbb. Mennyire jó volt, hogy azért nem lehetett elhallgatni, elmismásolni szolnokiakat érintő ügyeket, mert a szerkesztőségek azt kockáztatták, ha ők nem írják meg, akkor közzéteszi más. Volt idő, amikor két napilap, hetilap, két rádió, helyi tévé és minden országos lapnak saját, helyi tudósítója dolgozott a városban. Ez pedig nemcsak hírversenyt, de a helyi kereskedőket érintő hirdetési árversenyt is jelentett.

Elhallgatott egy helyi rádió. Szól a helyén más. Nincs városi újság, de még helyi hírportál sem. Van egy napilap, egy helyi rádió és a városi tévé, mint a rendszerváltás előtt. Eltűntek a pesti szerkesztőségek tudósítói. Persze vannak mindenféle honlapok meg FB csoportok és „Szabad Nép félórát” idéző képes kinyilatkoztatások. Csak közben a helyi, rólunk és nekünk szóló, objektív tájékoztatás van kiveszőben. És miközben nagyon helyesen rajongunk a helyiért, vesszük a hazait, a sajtó esetében ez fel sem merül. Az Amadeus átállításával nemcsak egy rádiót veszítettünk, hanem helyi piac lett szegényebb, meg mi, akiknek az a legfontosabb.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Személyes Trianon

A személyes történeteket kellene végre elmesélni. Amelyek ott járnak a világpolitikai döntések nyomában, és mint egy váltó, átállítanak és évtizedekre vagy örökre megváltoztatnak sorsokat. És befolyásolhatják olyanok életét is, akik kilencvenkilenc éve még gondolatok sem voltak.

Halott ló rugdosása

Emlékeznek a Parlamentben is elhangzott dakota közmondásra? "Ha halott lovon lovagolsz, szállj el róla!" Sajnos a MÁV egy olyan halott ló, amiről a nagytöbbség nem szállhat le. És bár alapigazság, hogy "döglött oroszlánba nem rúgunk", utasként, szolnokiként nincs más lehetőségem.

Parkolni muszáj. Az utcán?

Szolnokot ritkán látó ismerőstől kérdeztem, mi gondol a városról. Az mondta szép, csak nem érti, miért parkolnak mindenütt autók. Ezt eddig észre se vettem. Pár napra rá meg azt olvastam, hogy egy holland kisváros felszámolja a parkolóit. Parkokat létesít a helyükön. Beindult az agyam.

Tócsát a járdákra?

Ha Szolnok belvárosában egy ereszcsatornából a járdára kifolyt és megfagyott víztócsán nem estem volna hanyatt, talán nem foglalkoznék azzal, hogy egy európai városban hol a helye a tetőkről lefolyó csapadékvíznek. Főleg, hogy Szolnokon is van példa az esővíz kulturált elvezetésére.