A nápolyi habos kávé pontosan olyan, mint bő három hónappal ezelőtt. Pedig akkor nem hittem, hogy Szolnokon újra ihatok ilyet. De vannak még csodák. Rá lehet csodálkozni az Aba-Novák Kulturális Központ sarkán, ahol ismét kinyitott a Frei Café.
A hideg baracklevesük nyári csemege. A csontlevesük gazdag, aranyló, majdnem, mint otthon. A zellerlevéllel bolondított burgonyakrém levesük elképesztően ötletes. Ahogy a Kékszemű mondja: igényesek tálalásban, kiszolgálásban és a konyhában. Engem csak a cigi füst zavar.
Nem tudom, merjem-e ajánlani, mert vannak a helynek árnyoldalai. Például az, hogy még mindig kevés az árnyék. Ugyanakkor számtalan előnnyel is számolhat az, aki Ceglédi Gyógy- és Strandfürdőt választja. Például a hatalmas füves területtel, ami akkor jó, ha nemcsak fürödni szeretnénk.
A sültkolbász mustárral és kenyérrel varázslatos. A hideg, félédes cserszegi fűszeres fenséges. Amit pedig Ferenczi György és a Rackajam művelt a színpadon, az valami elképesztő. És ehhez jött még Kelly, a holdfogyatkozás, és nem feledkezhetek meg például az ügyeletes mentősről sem.
Kellenek olyan helyek, ahol majdnem úgy főznek, mint otthon. Ahol a csigatésztás húsleves nagyon hasonlít arra az utánozhatatlanra, amit nagyanyám tudott elkövetni, ahol a húsokkal és a körettel semmi különöset nem csinálnak, és ettől olyanok, ahogy szeretjük. Horváth kert a város szélén.
