2025.11.30. (vasárnap)

Hol vár az utas?

Hol vár az utas?

Dátum:

Mondhatnánk, egyéni probléma, hogy ki, hol hagyja az autóját, mielőtt vonatra száll Szolnokon. Viszont, ha hiszünk a közösségi közlekedésben, a szolgáltató városban és csak egy picit is irigyek vagyunk néhány szomszédos településre, már nem állhatunk így a dologhoz.

Naponta van szerencsém igénybe venni a Magyar Államvasutak szolgáltatásait. Így azt is alkalmam van megtapasztalni, hogy nem kevesen ingáznak Szolnokról Budapest vagy Debrecen irányába, illetve, hogy a délutáni IC-k Szolnokra érve szinte kiürülnek. Azt hiszem, nagyjából Szolnok az a pont, ahonnan még érdemes naponta feljárni a fővárosba, és – itt most egy MÁV-nak szóló dicséret következik – az óránként induló IC-kkel ez kényelmesen meg is tehető.

Ugyancsak személyes tapasztalat, hogy Szolnok méreteinél, illetve vasútvonallal nem rendelkező vonzáskörzetének köszönhetően, elég sokan vannak, akik autóval érkeznek a vonathoz. Részben lustaságból, részben meg azért, mert az autó közbeiktatásával válik igazán versenyképessé a vonatos Pestre járás. Másrészt, este is gyorsabb és kényelmesebb az autó.

És itt jön a – szerintem – egyre súlyosabb szolnoki probléma. Hová tegye az autóját, aki reggel akar vonatra szállni, és csak este térne vissza a városba. Az teljesen nyilvánvaló, hogy fizetős parkolóba nem hagyhatja, hiszen az azért kicsit költséges lenne. Számomra az is világos, hogy a vasút előtti egyetlen parkolóra kiváltott bérlet sem jelenthet megoldást, hiszen annak a területnek – elvileg – azokat kellene kiszolgálniuk, aki valakit hoztak, vagy valakire várnak. (Ez egyébként szabályosan a közelben, máshol nem is lehetséges.)

Mivel normális P+R parkolót immár negyven éve nem sikerül kialakítani a város egyik közlekedési kapujánál, nincs más megoldás, mint a potya helyek vadászata. A vasutasok ebből a szempontból kicsit könnyebb helyzetben vannak, hiszen megfelelő bilétával használhatják az állomás és a posta közötti pici területet, illetve az csomóponti művház és az irodaépület közötti nagyobb, de kialakítatlan részt. A többieknek viszont csak a régi SZÜV melletti placc, a Béla király úti kisposta előtti rész, illetve az Interspar parkolója marad. Ez utóbbira érdemes nyolc óra előtt egy pillantást vetni: azok az autók, amelyek nem az üzlet bejáratához közel állnak, mind a vonaton ingázóké.

A helyzet megoldandóságára utalnak egyébként a Budapest-Szolnok vasútvonal állomásai mellett egyre több helyen kialakított – azaz lekövezett, olykor kivilágított – parkolók (lásd. Albertirsa). Igaz, ezek olyan kisebb településeken vannak, ahol nincs fizető parkolás, azaz egy ingyen terület senkinek sem rontja az üzleti érdekeit. Viszont nagyban emelheti az ott élő – négyévente választópolgárnak szólított – lakók komfortérzetét.

Nézelődve a szolnoki állomás környékén, itt sem lenne nehéz elfogadható és a parkolási társaságot sem romba döntő megoldást találni. Hatalmas terület kínálkozik például a Jósika út mögött, majdnem az állomás első vágánya mellett. Vagy mondjuk a Liget út és az állomás kerítése között. Mind a kettő olyan hely lenne, ahová a nem vasútra sietőknek nem nagyon lenne érdemes beállnia, hiszen csak a sínekhez vannak közel.

Persze, tudom én, hogy mindez egyelőre megoldhatatlan, és nem is csak a pénz miatt. Sokkal inkább a kiszemelt területek tulajdonjoga és a „mindez kinek lenne a feladata” problematika okán. Mindenesetre a magam részéről élénk érdeklődéssel fogom keresgélni a jövő ilyenkor már megjelenő választási brosúrákban, hogy ez az összességében talán marginális – néhányunknak azonban fontos – probléma kinél jelenik meg.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Virágokat az öltözőmbe?

A mai írás ismét a blogSzolnokról szól. Ismét, mert ez éppen a hatodik ilyen cikk. Hogy miről fogok írni, még nem tudom. Miért ma? Mert elfelejtettem, hogy mikor indult a blogSzolnok. Megnéztem: 2010. február 28-án élesítettem. Tehát a születésnap pótlásáról van szó.

Sáros győzelem napja

Jó ideje azon gondolkodom, hogy a jelen elhomályosíthatja-e a múltat. Sohase hittem volna, hogy egyszer még ilyesmin fogom törni a fejem. Miként azt sem, hogy a második világháború szörnyűségei után Európában hasonló dolgok történhetnek. Nagyon beárnyékolódott a győzelem napja.

Maradok a maszknál

Gondoltam, jelzem, hogy én ahhoz a körhöz tartozom, amelyik elhiszi: a vírus létezik, és jobb félni, mint megijedni. Vitatkozni továbbra sem fogok, mert hiszek abban a kutatásban is, miszerint az alacsonyabb szellemi képességűek utasítják el a maszkot. Persze a betegség nem IQ szerint válogat.

Hiányát megszokom?

Hiányát lassan megszokom? Vagy már elfelejtem? A hétvégén belém nyílalt egy felismerés, hogy mi volt számomra a Tisza szálló gyógyfürdőjében a legjobb. A közelsége. Nem kellett előre tervezni, hogy megyek brűgölni, hanem, amikor megkívántam, indultam. A fenébe is: hiányzik!