Mármint ennek a szép régi lámpatestnek az alja a Hősök terén, az SZTK előtt. Ahogy elnézem, a benne lerakódott szemét, levelek vagy fészek lehetett a lecsúszás oka. Világítani így is világít, maximum a szépérzékünket sérti. Ebben meg nem vagyunk egyformák. A lámpa gazdájának a szépérzéke biztos, a búrával együtt csúszott le.

Vagy egyszerűbb, ha csak magunkkal törődünk? Tudom, Szolnok belvárosában az új társasházak építésénél nem szempont a hosszabb-rövidebb időre megálló autók elhelyezése. Ebben az esetben is olyan rövid a kocsibeálló, hogy ha a fal és az autó között a gyalogosoknak is helyet hagytak volna, akkor a furgon vége lelóg az autóútra. Mit lehet tenni? Babakocsival és kerekesszékkel irány az úttest! Gyalogosan pedig libasorban, hasat behúzva, a falnak simulva folytatódhat a séta. Persze máshogy is lehetne.

A Jubileum téren álló, Szolnok alapításának 900 éves évfordulójára állított műemléken egy mai alkotó is otthagyta kézjegyét. Mire akar emlékeztetni?

Ez a kép, ez a Szapáry úti hirdetőtábla egyfajta mementó, ami fotóként a jövőben, a valóságban pedig most még egy darabig arra emlékeztet és figyelmeztet, mit tett velünk, a kultúránkkal a covid. December elején többségében nyári rendezvények plakátjai függenek Szolnok egyik legszebb utcájának a hirdetőtábláján. Mert nem volt mivel felülragasztani, vagy nem volt miért leszedni őket. Ha lesz régi kerékvágásba való visszatérés, akkor ugyanez a tábla fog emlékeztetni és üzenni.