Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.

Mármint a Tisza-part mellvédje. Azon kívül, hogy alacsony értelmi szinten lévők primitív önkifejezési felületként használják egyre több helyen, nulla kockázat mellett. Meg, mint a Tisza szálló előtt látható, már hirdetési oszlopként is funkcionál. Kit zavar? Mikor lesz belőle piszoár - csak a megfelelő oldalra kell állni -, szeméttároló, kutya- és/vagy madáretető, ruhaszárító, esetleg bontott anyag? Mert úgy tűnik, Szolnok legszebb sétányával azt lehet csinálni, amit az úri közönség akar.

Jó munkához idő kell, csak hát az időnek meg van egy hátulütője. A legjobb munkát is megeszi. A hét éve készülő, és 2023 végén készre jelentett, de még teljes egészében nem használható szolnoki várprojekt sajnos kiváló bizonyíték erre. Miközben egy része még csak készül, más részét már kikezdte az idő vasfoga. Például a torkolatnál lévő Délnyugati félbástya felirata már alig olvasható a rozsdától. Új év, új pótmunka? Vagy így marad?

Lehet, hogy guinness rekordnak kellene bejelentenünk a Mártírok útja végén, a néhai papírgyár közelében álló hét darab, évek óta csak fehéren villogó vasúti jelzőlámpát. Amelyek ki tudja, mikor "láthattak" utoljára mozgó vonatot? Talán vannak még közöttünk olyanok, akik a hét lámpa bármelyikét látták tilosat jelezni. Vajon ki fizeti ezt a hét fehér villogást?