– Február 8-án és 15-én lehet részese a közönség az idei Ádámok és Évák ünnepének. Hogy állnak a gyerekek és a színház?

– A tavalyi tapasztalatokból okulva január 17-én már tartottunk egy próbanapot, amikor az összes csoport a színházban mutathatta meg, hogy mire jutott az elmúlt hónapokban. Mindenkinek volt egy órája, ami ahhoz is kellett, hogy a műszak is felkészülhessen. Fogunk még kétszer közösen próbálni, de úgy látom, rendben vannak a jelenetek, össze fog állni az előadás.

– Tavaly színészek is segítették a csoportok munkáját. A Bibliai jelenetek feldolgozásánál is volt erre lehetőség?

– Az előző évadban is csak felajánlottuk a segítségünket, amit nem volt kötelező elfogadni. Idén is voltak, akik éltek ezzel, és Radó Denise-szel vagy Karczag Ferenccel dolgoztak.

– Nem félnek attól, hogy egy-egy bibliai jelenet esetleg sértő lesz?

– Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy bár a fiatalok fantáziája végtelen, és sokféle felfogásban születtek a jelenetek, nem értelmezik, nem teszik idézőjelbe a történeteket, hanem előadják.

– Nem egy megírt dráma kerül színpadra, ahogy tavaly, hanem több történet. Mi lesz az egészet összefogó szál?

– Eredetileg úgy gondoltuk, hogy minden csoport bemutat egy ószövetségi és egy újszövetségi történetet. Aztán kiderült, hogy a kettő közül többen csak egyre koncentráltak jobban, így végül az első felvonás inkább az Ószövetségből, míg a második az Újszövetségből merít majd.

– Hány gyerek lép fel?

– Közel háromszáz, ami nem kevés, ha arra gondolunk, hogy a legnagyobb produkciónkban is körülbelül száz ember vesz részt. Mondhatom, hogy logisztikai bravúr ennyi gyereket mozgatni a színpadon és mögötte. Nem lesz gond, rendkívül fegyelmezettek voltak tavaly is.

– Miért jó ez a színháznak?

– A jövő nézőit nevelni kell. Másrészt, a fellépő gyerekek többségével kialakul egy olyan bensőséges, baráti viszony, ami nagyon jól jöhet, ha majd valaki színházzal szeretne később foglalkozni. A tavalyi szereplők közül sokan idén is fellépnek, rengetegen vannak, akiket arcról, vagy már névről is ismerek. És azt se felejtsük el, hogy ha ennek a háromszáz gyereknek a szerelmei, a barátai, a szülei, a tanárai eljönnek a Szigligetibe, már mennyi embert nyertünk meg a színháznak.

– Az Ádámok és Évák ünnepe szolnoki kezdeményezés. Mennyire tetszett meg az ötlet a többi színháznak?

– Ebben az évadban Sopronban, Veszprémben, Zalaegerszegen, Debrecenben és Békéscsabán lesz Ádámok és Évák ünnepe, jövőre pedig, remélem, még több városban. Első alkalommal mindenütt az Ember tragédiáját mutatják be.

– És Szolnokon mit láthatunk jövőre?

– Őszintén megmondom, még nem született döntés. Fontos azonban, hogy olyan alapanyagot találjunk, amelynek feldolgozásában nagyon sok gyerek vehet részt.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók)