Hány lépésre lehetünk attól, hogy a feltűnjön egy lakossági igény? Nem a fűnyírás iránt, mert ilyen időben nincs az az eszközpark, amivel a természet utolérhető. Az átjáró iránt, amit évek óta taposnak az arra járók a Sütő utca és az óvodai parkoló között. Talán két négyzetméternyi beton kellene. Meg jó szándék, hogy ott legyen járda, ahol az emberek járnak. Kinek kellene, hogy feltűnjön a lakosság igénye? A körzet képviselőjének? A város gondnokainak? Persze, csak annak tűnhet fel, aki jár arra. Apró figyelmesség? Vagy valóban szolgáltató város?

Akár szép látvány is lehetne a megáradt, de még gátak között hömpölygő Tisza, ha közben a folyónak nem kellene a saját árterét takarítania, és az összegyűjtött emberi hulladékot szállítania. Látványosan teszi. De előbb-utóbb majd mindent lerak. Mások szemetét nálunk, a mi szemetünket máshol. Szemetes Tisza lett a szőkéből. Lett és marad? Amit estig kiszednek, beöntik reggelig. Mi a Tisza partján élők. Mert nincs ő Tiszájuk meg mi Tiszánk, csak közös folyó. Közös szeméttel vagy közös szőkeséggel.

Ha valakit érdekelne, hogy 2011-ben mikor indultak Szolnokról a vonatok, akkor ne a világhálón keresgéljen, hanem ballagjon el az Árkádba, a néhai MÁV jegyirodához. Hogy a menetrend silabizálása közben szörnyülködni is fog a hátramaradt állapotokon, az benne van a pakliban. Nerfeld Ferenc zokogna, ha látná, hogy a palotája helyére épített modern társasház földszintje milyen állapotban van. Szolnok közepén ez köz- vagy magánterület? Csak a galambok miatt, hogy tudják, hol végzik a dolgukat.

Ez a Szapáry utcai ház az előző századfordulón már Szolnok korzóján állt. Ez a Szapáry utcai ház jövőre már biztosan nem lesz a helyén. Mint oly sok régi szolnoki ház, ez is menthetetlenségig pusztult. A magántulajdon védelmében. A helyi önkormányzat és polgármesteri hivatal tehetetlensége miatt. A szolnokiak "ráhagyásával", a szolnokiak szégyenére. Milyen lehet a jövője egy pusztuló városnak?