Az adott pillanatban jó poénnak tűnhet egy közlekedési táblát elcsavarni. Ezt abból gondolom, hogy bár állítólag a város több pontját is kamerák pásztázzák, ez a fajta erőpróba több helyen is dívik Szolnokon. Például a Batthyány utca Baross felőli végén. Ahol okozhat némi problémát, ha valaki nem ismerve a helyet, és nem látva a táblát, szembe megy a forgalommal. Igaz, ez a táblacsavaróknak nem lesz probléma. Hisz büntetlenül hódolhatnak szenvedélyüknek.

Szolnok egyik különlegessége, hogy szinte a belvárosában található a Tisza és a Zagyva torkolata, ami két hídról és két sétányról is megcsodálható.Idegenforgalmi különlegesség, látványosság, csoda. Ha el tud tekinteni az ember a torkolatnál lévő csónakház állapotától és a Zagyva felőli oldalát felverő gaztól. Azt még csak értem - bár felháborít -, hogy nincs pénz az épület felújítására. De, hogy kaszára, kapára se fussa? Miért kell ezzel a látvánnyal - és Szolnokról kiállított bizonyítvánnyal - távoznia annak, aki a torkolatunkat akarta megnézni?

Ismét megáradt a Tisza, ami olykor elképesztő szeméthegyeket visz ártéri faroncsok között. Ezeket elnézve nem is az a kérdés, hogy mit visz a víz, hanem, hogy miért. Hogyan és miért kerül ez a rengeteg szemét az árterekre? Védjük mi egyáltalán ezt a folyót, ha minden árvíz alkalmával ekkora szemétkupacokat kaphat a hátára?

A Jubileum téren álló Tanúhegy című alkotás tulajdonképpen Szolnok 1075 és 1975 közötti történetéről tanúskodik, a történelmi idők rétegeit egymásra helyezve. Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós 45 éves munkáját amatőr alkotók kiegészítették. Leginkább az elmúlt 45 év eredményeiről tanúbizonyságot téve. Nagyon helyesen a primitívebb korok rétegeire helyezve a mai üzeneteket. Ez a modern, korunkat valóban tükröző, primitív művészet. Ami elfogadott, hiszen közterületen látható.