2025.08.27. (szerda)

Kórház a vár szélén

Kórház a vár szélén

Dátum:

Szerencsére nem vagyok járatos ilyen épületekben, így csak megérzésre mondom: az ország egyik legszebb környezetében áll lassan fél évszázada a szolnoki MÁV kórház. Ami valamikor kedvelt képeslap téma is volt, így az anzikszok megőrizték az épületnek azt újkori képét, amit mi már sose láthatunk.

Szerencsére nem vagyok járatos ilyen épületekben, így csak megérzésre mondom: az ország egyik legszebb környezetében áll lassan fél évszázada a szolnoki MÁV kórház. Ami valamikor kedvelt képeslap téma is volt, így az anzikszok megőrizték az épületnek azt újkori képét, amit mi már sose láthatunk.

Akárhogy kőrözök képzeletben a városban, csak arra jutok, hogy az egykori Zagyva-meder helyére – vagy partjára – épített kórház az első igazán nagy közjóléti beruházás a város 1956 utáni történetében. Mert ugyan a színház felújítása korábban készült el, ám az nem volt teljesen új építmény. A Damjanich uszoda fedett-lelátós részét is csak pár hónappal – de lehet, hogy csupán pár héttel – korábban adták át, ám az sem méreteiben, sem költségvetésében nem vetekedhetett az új kórházzal. Ahogy a Kossuth téren, a Ságvári körúton és a színház mellett épülő lakóházak sem, ráadásul azokat nem is tekinteném közjóléti beruházásnak. Ahogy az 1965-ben átadott pártházat sem, ami pedig minden tekintetben az átalakuló Szolnok első „nagyberuházása” lehetett. Ám méretei alapján simán lehagyta az 1967. június 9-én, a vasutasnapon átadott MÁV kórház és rendelőintézet.

Hogy az egykori szolnoki vár mellett épült kórház miként nézhetett ki nem sokkal az átadása után, azt a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat képeslapjai segítségével idézhetjük meg. Mivel építési törmeléknek és felvonulási épületnek már nyoma sincs a mellékelt két képeslapon, feltételezhetjük, hogy mindkettő az átadás után készült. És mivel a színeset 1971. január 5-én adták postára, és a növényzet mindkettőn elég hasonló, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: ez a két lap valamikor 1967 nyara és 1970 nyara között készült. Sőt, azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a fotós, Dollinger Erhardt ugyanazon a napon készítette volna ezt a két képet. Egy kissé felhős, ám de forró napon, amikor az új kórház udvarán pálmafákat fújdogált a szél.

A színes képeslapon jól látszik, hogy a rendelőintézet bővítése csak az átadás után készült el. Illetve az is, hogy a kép közepén látható tűzfalra csak később került fel az a jellegzetes, „alumínium” műalkotás. Továbbá, hogy a hatvanas évek végére a kórház melletti lakótelep is elkészült, holott 1967 elején, a közeli KISZ bizottság helyén még a városi kertészet működött. A fekete-fehér lap pedig arra emlékeztet, hogy a kórház kerítése melletti terület csak jóval később – emlékeim szerint a nyolcvanas évek elején – lett a város egyik felkapott utcája. Akkortájt, amikor már nem csak egy Wartburg árválkodhatott a kórház hátsó parkolójában.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Család a Tisza-híd alatt

Sok szempontból különös ez az 1916-ban kiadott, de csak egy évvel később feladott képeslap. Természetesen nem színes, csak festett, igaz ettől úgy néz ki, mint egy naiv festmény. Aminek akár azt a címet is adhatnánk, hogy "Gazban sétáló család a híd alatt".

Szolnokon nyaraló üzenete

Lehet, hogy a Tisza szállóban töltött pár kellemes napot e képeslap írója, aki Budapesten maradt ismerősének címezte a szolnoki Faragó könyv és papíráruház kiadásában megjelent anzikszot. Nemcsak a szálló és gyógyfürdő látható ezen a képen, hanem Szolnok egyik első benzinkutja is.

Katonák Szolnokon

Egy 1940 nyarán ideiglenesen Szolnokon állomásozó gyorshadtest katonája küldte ezt a Monostory-féle képeslapot Pestújhelyre. Gőzhajó, kiépült Tisza-parti mellvéd, füstölő szállodai kémény, no meg a három templom. Alig húsz év elteltével újra katonák postáztak képeslapokat Szolnokról.

Amikor még vízi út volt a Tisza

Ez a kép nemcsak azért különleges, mert ilyennek már soha többé nem láthatjuk a Tisza-partot, hanem mert felvillant egy olyan időszakot is, amikor még valódi vízi út lehetett a Tisza. A tehervagonok meg majdnem a belvárosi nagytemplomig jártak.