Az MTI fotósa a hatvanas éve elején készíthette ezt a fotót a Cukorgyári bérház – a Hatvanas épülete – emeleti ablakából. Akkor a Kossuth tér átépítését még csak tervezték, még pótkocsis Ikaruszok jártak Szolnokon, és úgy tűnt, a Vörös hadsereg is örökre itt marad.
Ezt a nem túl jó minőségű, ám minden bizonnyal nagyon nagy példányszámban megjelent képeslapot öt évvel ezelőtt, a blogSzolnok indulása után nem sokkal már bemutattam az Album rovatban. Az elmúlt fél évtizedben azonban annyi mindent tanultam a városról, hogy úgy érzem, ideje ismét alaposabban megnézni ezt a képeslapot, így kijavítani a korábbi tévedéseimet.
A legfontosabb javítani valóm, hogy most már egészen biztos vagyok a fotózás lehetséges legkorábbi dátumában, köszönhetően a Kossuth téren egykor a múzeum bejáratával majdnem szemben álló, úgynevezett 68-as obeliszk hiányának. A ma az Eötvös tér sarkán látható emlékművet, amit 1872-ben állítottak fel a város főterén, 1960-ban paterolták el eredeti helyéről. Azaz csak ezt követően készülhetett ez a fotó.
Ugyancsak egy szobor hiánya segíthet a fotó születésének legkésőbbi dátumát belőni, hiszen amikor a fotós dolgozott még nem állt a téren Kovács Ferenc Munkásmozgalmi emlékműve. Azt az 1990 áprilisában eltávolított hatalmas emberalakot szerintem 1964-ben helyezték el a téren. Mivel azonban több olyan képeslap is ismert, amelyeken a szobor talapzata még magányosan látható, joggal feltételezhetjük, hogy a tér átalakítása egy-két évvel korábban elkezdődött. Azaz, talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy Szolnok főtere 1960 és 1962 között nézhetett úgy ki, ahogy ez a képeslap láttatja. És amilyen a háború pusztítását követő helyreállítások után, legalább másfél évtizedig volt.
A teret körbevevő „új” házak itt még nem láthatók, hiszen a hatvanas évek második felében épületek. Ha a kép balszélét megnézzük, a Kossuth tér és a Táncsics utca torkolatánál még egy földszintes, cseréptetős házat látunk, aminek a helyére később az úgynevezett „lordok háza” épült. A tér végén, a kép balján álló Steiner Jakab féle ház ugyancsak annak az évtizednek a végén tűnt el, hogy előbb parkoló, majd a jelenlegi rendezvénytér legyen a helyén. A múzeum két oldalán sem a modern lakóházak állnak még, sőt nyugodtan nézzünk el a házak között és fölött. A nyugdíjbiztosító székház sem zárja még le a Hubay utca felőli torkolatot, és a Vízügyi székház sem magasodik a város fölé, mert azok a fotózás pillanata után majdnem másfél évtizeddel később készültek el.
Ezt a képeslapot leginkább a mai könyvtár tetején, a fotó jobb szélén látható, őrtorony miatt szokták citálni. Az a lőállás, emlékeim szerint, még a nyolcvanas években is ott volt, pedig akkor már leánykollégium működött az épületben és nem a pártbizottság, illetve a munkásőrség helyi parancsnoksága. Szerintem az 56-os események után ezen intézmények miatt került az 1800-as évek végén lényegében adóhivatalnak készült épület tetejére az őrtorony, ahonnan egyébként nemcsak a ház volt védhető, de a városháza és a főtér is, sőt még a Tisza-híd belvárosi hídfője is szemmel tartható volt.
A képeslap népszerűségéhez természetesen a megörökített járművek is hozzájárulnak. Leginkább talán a híd irányába tartó Ikarusz 630-as miatt, amit nem egy másik busz ért utol, hanem pótkocsit húz. Merthogy a duzzadó lakosságszámú városok tömegközlekedését ekkoriban már nem lehetett szóló buszokkal megoldani, és a magyar találmánynak számító csuklós buszok majd csak a hatvanas évek közepétől kezdtek tömegesen megjelenni az utakon. Persze történelmi szempontból legalább ennyire érdekes a pótos Ikarusz mellett elhajtó orosz katonai teherautó, ami meg ugye egyértelműen utal az akkor éppen ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatokra. Akik Szolnokon is legalább négy laktanyát, és ki tudja, hány objektumot foglaltak el, így bizony közlekedniük is kellett. Azt persze nem értem, hogy a korabeli elhárítás miért nem cenzúrázta ki ezt a fotót, hiszen abban az időben nemhogy katonákat és katonai járműveket nem lehetett fotózni, de még a laktanyák környékén sem volt szabad elővenni a fényképezőt.
Ehhez a két járműhöz képest már igazán csak apró csemege a múzeum előtt parkoló, kék-fehér fényezésű Moszkvics 402-es – vagy 407-es -, ami az ötvenes évek végén jelent meg a magyar utakon, és az első magánszemélyek által is megvásárolható személyautó volt. Ha jól látom, a múzeum sarkánál egy Skoda katonai terepjáró, a városháza – akkor tanácsháza – sarkánál pedig egy régebbi Moszkvics vagy Skoda személyautó áll. Amelyek vezetőinek még ismerni kellett olyan közlekedési táblákat is, mint amilyen a kép előterében látható, ami még a piros körben lévő fekete P betű áthúzásával jelezték a parkolási tilalmat.
