Tisztelem azt, aki dolgozni akar. Azt meg pláne, aki a munka lehetőségét is maga teremti meg. Azt pedig elismerem, hogy kezdő vállalkozóként drága dolog hirdetni. Mindezekkel együtt nem vagyok biztos abban, hogy egy olyan vállalkozóra bíznám a kertem gondozását, aki a hirdetését fákra szögezi fel. Nem egyre! Az egész város tele van az ilyen plakátokkal.

Tényleg klassz ez a plakát? Valóban ilyeneknek kell a város utcáin virítaniuk? Persze, nem tehet róla senki. Hülyék mindig vannak. Akiket el kell viselni. Biztos?

Néhány funkció nélkül maradt oszlopnak új szerepet találtak az utcára üldözött dohányosok, a Madách utca elején, az egykori telefonközpont bejáratánál. Mert hová is lehetne itt dobni a csikket? A földre? Onnan egyszerűen össze lehet söpörni. A kukába? Az nincs a környéken. Valami saját kis csikktartóba? Az túl európai lenne. A legkézenfekvőbb helyre? Igen. Be kell gyömöszölni a cigarettavégeket a régi oszlopok tetejébe. Majd csak lesz velük valami.

A tűzoltóság mellett, a József Attila út 18. szám alatt található Szolnok egyik leggazdagabban díszített polgárháza. Műemlékekben gazdagabb városokban, érthető módon, semmit sem érne ez a stukkókkal és apró szobrokkal felcicomázott homlokzat, ami tulajdonképpen a mögötte álló háznak csak a díszes takarója. Nálunk azonban ritka kincs, így talán érdemes lenne arra, hogy legalább ezt a díszletfalat védjük és megmentsük. Még azelőtt, hogy egyszer az egész megunja a gondatlanságot, és a József Attila út járdájára borul. Hisz akkor az évtizedek óta megoldhatatlan problémának is vége lesz.