2025.11.30. (vasárnap)

Legendákból tények

Legendákból tények

Dátum:

Tényleg akartak villamost építeni Szolnokon? Meddig működött a Tiszaligetben az úttörő vasút? Merre járt az első szolnoki busz? Legendák, amelyek tényekké válnak a Szikszai Mihály szerkesztésében 2005-ben megjelent Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedéstörténete című könyvet forgatva.

Korábban is hallottam már a megyei levéltárnak erről a könyvéről, de csak a mostani Ünnepi Könyvhéten volt szerencsém először kézbe és mindjárt meg is venni a kötetet. Nem mondom, hogy azóta minden betűjét elolvastam, mivel Szikszai Mihály elképesztően jó munkáját nem lehet az elejétől a végéig olvasni. Ez a könyv ugyanis olyan, mint az a gyümölcsös tál, amiből először a legjobb falatokat vesszük ki, mert nem bírjuk megállni, hogy ne nyúljunk értük. Oda-vissza lapozgattam, csemegéztem és örömömben csettintgettem. Miközben legendák és mendemondák váltak tényekké.

Évekkel ezelőtt mesélte valaki, hogy állítólag Szolnokon is akartak villamost építeni, de valamiért nem lett belőle semmi. Hittem is meg nem is a történetet, de úgy voltam vele, ha Szombathelyen létezhetett egykor villamos, akkor akár nálunk is felmerülhetett egy ilyen ötlet.

Mint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár kiadásában 2005-ben megjelent kötetből tudható, a GANZ 1911. január 21-én kért engedélyt a szolnoki villamosvasút építésére a kereskedelemügyi minisztertől. Az elképzelés szerint az egyvágányú, normál nyomtávú vonal a MÁV pályaudvartól a Baross utcán át a Kossuth tér és a Gorove (ma Kossuth) út érintésével, a Zagyva hídon keresztül haladva a mai Verseghy úton érte volna el az Alcsi őrházat, azaz a város másik vasútállomását. Hogy a mából nézve nagyszerűnek tekinthető tervből miért nem lett semmi, ugyancsak kiderül a tanulmányokat, forrásokat és első osztályú jegyzeteket tartalmazó kötetből. Talán nem meglepő, hogy alig három hónappal később, a korabeli városi képviselőtestület a saját hasonló ötletére hivatkozva, illetve a helyi vállalkozók előnybe részesítése érdekében kérte a minisztert, hogy ne támogassa az ötletet.

Valamikor 2010-ben írtam először a Tiszaligeti Úttörő Vasútról, jelezve, hogy építésének és megszűnésének története is ismeretlen előttem. Akkor még nem tudtam, hogy a válasz alapjai Szikszai Mihály tanulmányában, illetve a források között megtalálható. Ma már innen tudom, hogy a tiszaligeti kisvasút építését már 1962-ben elhatározták, ám az csak 1966. szeptember 24-én, a Tiszaligeti Napok alkalmából nyílt meg. Sajnos, nem sokáig működhetett, hiszen az 1970. májusi hatalmas árvízkor a Tiszaligetet védő gát alatt átszivárgó víz alámosta a gát tövében futó vasúti töltést. Így szűk négy év működés után a vasutat leállították, és bár tervezték az áthelyezését, ez sajnos később sem történt meg.

Azt hiszem, az önkényesen kiragadott két történetnél sikeresebbnek tekinthető a szolnoki helyi járatú buszok indításának és működtetésének emléke. Ma már e nagyszerű könyv révén azt is tudom, hogy idén ünnepelhettük volna az első szolnoki busz indításának 90. évfordulóját, amit anno Horváth László és Lehoczky Mihály működtetett a vasútállomás és a megyeháza között.

Szikszai Mihály várostörténeti szempontból megkerülhetetlen kötete természetesen nemcsak Szolnokkal foglalkozik. Mivel azonban a megye közlekedésének középpontjában mégiscsak a város áll, minden mondata hasznos és érdekes. Szerencsésnek érzem magam, hogy az Ünnepi Könyvhéten, a múzeum udvarán tartott „könyvvásáron”, a levéltár pultján megláttam ezt a kötetet (is), ami jelenleg az egyik kedvenc olvasmányom.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kiállítás búcsúztató

"Aktív szereplői legyünk múltunknak és történelmünknek" - mondta Fülöp Tamás, levéltár igazgató a Hősök voltak mindannyian című kiállítás utolsó látogatási napján, amikor családias hangulatban búcsúztattuk a tárlatot. Emlékként azonban nem tárgyakat, hanem újabb érdekes történeteket vihettünk haza.

Aprócska kérés

Kezdeni kellene valamit a magyar filmgyártással, mert úgy tűnik, nem a nézőkkel van baj. Január elsején este egy gyengécske amerikai vígjátékra, most pénteken pedig egy nézhető tengerentúli drámára is majdnem megtelt a Szolnok Pláza egyik terme. Az Üvegtigris 3. pedig magányosan zakatol.

Pincétől a padlásig

Remélem, senki sem sértődik meg, ha azt mondom: az utóbbi évek legizgalmasabb színházlátogatásán vehettem részt a Múzeumok Éjszakáján, amikor a szerencsések előtt egy-egy órára kinyíltak a Szolnoki Szigligeti Színház nézők elől amúgy rejtett zugai. A színpad alatt, fölött és mögött.

Egy szakma szolnoki reklámja

A szolnoki Hild tér építészetileg talán legmegosztóbb, ugyanakkor kifejezetten izgalmas köztere a városnak. Így kevés alkalmasabb helyet találhattak volna a Magyar Mérnöki Kamara 200 éves európai építőmérnökség előtt tisztelgő szabadtéri kiállításának. Megkerülhetetlen.