A nyolcvanas évek közepén, diákkoromban még nemhogy mobil, de vonalas telefon se nagyon volt a városban. Így, ha megbeszéltünk egy találkozót, aki nem volt ott időben, az lemaradt. A helyi buszok útvonalai, a művházak és a mozik közelsége miatt, egy viszonylag bevett és fix találkozási pontunk volt a „pártház”. Mármint a pártháznál lévő buszmegállók, amelyeket emlékeim szerint még a buszsofőrök is így mondtak be, ha éppen kedvük volt a mikrofont használni. A „pártházra” meg sok figyelmet nem fordítottunk.
Pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megyei, városi és egyéb bizottságának otthont adó hat emeletes ház a város egyik jellegzetes épülete volt. Színe és funkciója miatt a legtöbben „Fehér Házként” emlegették. Csak valamikor a kilencvenes évek végén jártam benne, de arra tisztán emlékszem, hogy a rendszerváltásig őrzéséről munkásőrök gondoskodtak, a parkolóját pedig nem lehetett használni, mert az az ott dolgozók kiváltsága volt. Hátul, ahol ma valamilyen távol-keleti butik működik, egykor a pártgarázs terpeszkedett fekete Volgákkal, Polski Fiatokkal, később meg ezerötös Ladákkal.
A „pártház” előtt volt Szolnok másik nevezetessége az aluljáró. Mert, hogy a városon átdübörgő 4-es út forgalmának gyorsítása miatt erre is szükség volt. Bár nem volt igazi aluljáró, hiszen például galerik se tanyáztak benne, ráadásul a legtöbben ugyanúgy kikerülték, mint ma, a fölötte lévő zebrát.
Találkoztunk a „pártháznál”, mert a közelben volt a „vörös csillag?” Mármint a Vörös Csillag Filmszínház, Szolnok legnagyobb mozija, amelyik még erkéllyel is büszkélkedhetett. Általában csak esti előadások voltak, egy-egy film napokig ment, és a pattogatott kukorica is csak a kilencvenes évek elején jelent meg az előcsarnokában. Viszont ez volt a nagy mozi, a megyei premier filmszínház, aminek a pénztára előtt bizony kígyózott olyan sor, hogy a vége az akkor még Ságvári Endre nevét viselő utcára lógott ki. Mert videó, parabolaantenna és letöltések híján mi még napokra előre váltottunk mozijegyet egy-egy jobb vagy híresebb produkcióra.
Igaz, mozizni nem csak a „vörös csillagban” lehetett. A már akkor is létező Tisza mozi mellett rendszeresen voltak vetítések a Megyei Moziüzemi Vállalt Május 1. utcai épületében, amit ma már a Mária utcában lehet nem találni. De lehetett olykor filmet nézni a Kiliánon is – azaz a szandai katonai repülőtérhez tartozó művelődési házban – vagy éppen a Tallinnban. A Tallinn moziban kint a Vosztokon, ahová a Vöröscsillag úton lehetett kijutni. Világos.
A mai Városmajor út végén, a 18 emeletes tövében lévő lakótelep hivatalos neve Vosztok volt, azaz Kelet oroszul. Nem tudom, miért, az azonban biztos, hogy két szovjet katonai objektum előtt elment a busz, amíg kiértünk. Az egyik, egy katonai kórház volt a mai lakópark helyén, a másik pedig egy laktanya ott, ahol ma a városi rendőrség is található. A Tallinn mozi pedig az utca végén, a buszfordulóktól egy kőhajításnyira volt, épülete – rajta a felirattal -, ma is áll. Emlékeim szerint, ez egy egész modern mozi volt, lejtős nézőtérrel, széles sorokkal, hatalmas vászonnal, kényelmes előtérrel. És ott is egész jó filmeket lehetett nézni akkor, amikor hétfőnként még tévéadás sem volt.
És a „Hatvanas”, az „Úttörő ház”, a „Lenin szobor” ismerős? (Folyt. köv.)
