Verte már ki a biztosítékot nálam, hogy a vízirendőrség és a katolikus iskola környékén rendszeresen összefirkálják a Tisza-parti sétány mellvédjét. A környéket pásztázó kamerák közelében. Úgy tűnik, a firkálás arrafelé már-már nemcsak lehetőség, de valamiféle kötelezettség is. Vagy egyszerűen csak fricska a két intézménynek meg a kamerák képeit figyelőknek. Nehéz eldönteni, hogy a tájékoztató monitor összefestése kinek a szégyene.

A szolnoki "utcai művészek" kedvenc felületei a közlekedési táblák és minden fal, amelyik nem sajátjuk, azaz ahol más tulajdonát csúfíthatják, és tehetik tönkre. Szellemi színvonalukat a békás szökőkút vízköpői alatt kereshetjük. Konkurenseik az utcai hirdetők, akik bárhová, bármit képesek kiragasztani. A két "művészeti ág" támogatói pedig a közterületeinket pásztázó kamerák felügyelői, a rend valamint a közterület őrei.

Nem hinném, hogy egy kuka borult ki véletlenül a Tiszaparti-sétány alatt, a sétahajó megálló közelében. Ahogy elnéztem az üres palackokat, hosszú hetek termése díszeleg a rézsűn és a füvön. Igaz, csak lentről látszik, a sétányról fel sem tűnik. Így lehet, hogy a talán egyszer még megáradó Tiszára marad ennek a kisebb szemétdombnak az eltakarítása. Úgyis hoz helyette másikat.

A tavasz, a zöldbe boruló fák, a hatalmasra növő gaz lehet az egyetlen megoldás mindarra, ami a Szolnokra vezető vasúti sínek mellett található. Sitt, háztartási hulladék, lomis maradék, szimpla szemét kisebb-nagyobb hegyekben, 1-5 méterenként, bokrok, fák alatt, utak mentén, mezőkön. Mintha egy szeméttelepre érkezne a vonat. Micsoda reklám! Micsoda szégyen. Nem másé. Csak a mienk. Közös!