2025.08.27. (szerda)

Mozdony a másik sávban

Mozdony a másik sávban

Dátum:

Egy másik országban nemcsak a műemlékek és a turista látványosságok érdekelnek, hanem az ottaniak hétköznapjainak a helyszínei, például a gyárak is. Lelkesedni meg főleg az olyan régi üzemekért tudok, amelyek ma is működnek. Talán mert nálunk kevés ilyen akad.

Nem néztem utána, hogy Horvátország nemzeti jövedelmének mekkora hányadát adja az idegenforgalom, mert biztos, nagyot. Ugyanakkor a saját szememmel láthattam, hogy a horvátok nemcsak a turistákból akarnak megélni, és mintha működne a mezőgazdaság és az ipar is. A kereskedelmükből meg jórészt hiányoznak például azok a nagy külföldi márkák, amelyek nálunk letarolják a piacot.

Magyarázatot nem tudok adni rá, de beismerem, alföldi gyerekként elvarázsolnak a kikötők és a hatalmas hajók. Így vessenek meg érte, de a római emlékekben tobzódó isztriai Pulából is leginkább ez érdekelt. Az óváros alatt végighúzódó hajógyár számomra legalább olyan érdekes volt, mint a gyönyörű amfiteátrum. Azzal pedig szinte betelni sem tudtam, hogy a nyári hétköznap ellenére, az óriási gyárban micsoda munka folyt.

Egy felújítás alatt lévő tengerjáró körül például hat tízemeletes épületnyi hajódaru táncolt, távolról nézve olyan kecsesen, mint valami első bálozók. Hatalmas fém alkatrészeket, meg ki tudja mi mindent tartalmazó konténereket emeltek be ez egyik felén már elkészült, a másik részén viszont kibelezett hajótestbe. A gyár kerítésétől befelé bámulva pedig azt is jól lehetett látni, hogy odabenn elég sokan sürgölődnek munkásruhában. Az épületek meg nem magukra hagyott mementók voltak, hanem használatban lévő, a munkanapoknak értelmet adó helyek. Pedig gondolom, válság ott is van, ráadásul az ő rendszerváltásuk egy csúnya háborúval indult. És mégis.

Azt, hogy ezen a téren egy kicsit máshogy viszonyulnak a dolgokhoz, nekem leginkább az mutatta, amikor az általunk Fiumének nevezett Rijekában, a belvárosi többsávos autóúton szembe jött egy mozdony. Ami – elnézve a helyieket – nem lehet ritka jelenség. És nemcsak azért, mert az ottani kikötő is működik, hanem azért sem, mert a rendszerváltás után a rengeteg közpénzből lefektetett iparvágányokat nem felszedték vagy szétlopták – talán még akkor sem, amikor éppen nem kellettek -, hanem a helyükön hagyták. Adott esetben egy történelmi város majdnem közepén is. Igaz, még csak pár hete tagjai az Uniónak, így az onnan szerezhető olcsó pénzek eszetlen szórása eddig nem indult be náluk, így nem kizárt, hogy pár év múlva már szökőkutak meg műkő lesz a sínek helyén.

Bár, ahogy a települések közötti mezőgazdasági területeket elnéztem, esélyes, hogy ellenállnak. Mert míg nálunk bő két évtizeddel a rendszerváltás után is lépten-nyomon szétrohadó, félig ellopott gazdasági épületek, felhagyott földek láthatók az utakról, az Isztrián gondozott gyümölcsösök és friss telepítések. Romoknak, pusztulásnak nyoma sincs, a boltok és piacok meg saját termékekkel vannak tele. Igaz, az üzletek többsége saját néven fut. A nálunk ismert nevekből csak egyet láttunk, és a helyiek mellett az volt a legkisebb.

És nem hinném, hogy csak én voltam figyelmetlen. Amit számomra a jégkrém és az ásványvíz is bizonyít. Mert miközben nálunk kipusztult az egykor kedvelt Leo és Roll márka, és ugyanazt a tucat ízt fogyasztjuk, mint tőlünk nyugatra, a horvátok megmaradtak a sajátnál. Ahogy az éttermekben felszolgált ásványvíz esetében is. Annak ellenére, hogy kólában és szénsavas narancsban világmárkát kínáltak, a víz helyi mindig volt. Talán nem csak azért, mert náluk több a forrás vagy a buborék.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bélák leszünk vagy választók?

A demokrácia lényege, hogy aki nagykorú, az választó és választható. Azaz, miként senkinek sem tiltható meg, hogy éljen szavazati jogával, abban sem korlátozható, hogy önmagából országgyűlési képviselőjelöltet csináljon. És nekem se, hogy a 34 (!) szolnoki önjelölt láttán cifrákat gondoljak.

Jegyzet a jövőből

Elhiszem, hogy bizonyos országok féltve őrzik a titkot. Nem vitatom, hogy nálunk vannak a legzordabb telek. Tudomásul veszem, hogy itt évek óta mindenki rosszul van fizetve, és egyébként is minden, mindig más miatt van. De, hogy minden tavaszra elfogynak az útjaink?

A kölcsönkapott magyar kultúra

Gyerekként nem sejtettem, hogy mire felnövök, a rádióból reggelente azt üvöltik: Kuki show. Igaz, akkoriban még nem ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Félek, ha nem kapjuk össze magunkat, az unokáim durvább üvöltözések mellett indíthatják a napjaikat. És nagyon más lesz a magyar kultúra.

Ferrarimmal a villámban

Egyre többen kezdik tényként kezelni, hogy egy vagy több Ferrari áll a garázsomban. Néha az az érzésem, hogy lassan másfél évtizede kicsúszott a lábunk alól a realitás talaja. De könyörgöm, nehogy valaki már körforgalomként értelmezze a Csokonai és a Szántó kereszteződését!