2025.12.1. (hétfő)

Műkincsvadászok Szolnokon

Műkincsvadászok Szolnokon

Dátum:

Sok mindent a szemére lehet vetni a már a szolnoki mozikban is futó Műkincsvadászok című filmnek és az egy személyben rendező, producer és főszereplő George Clooney-nak. Egyet azonban nem vitathatunk el: bár a film az Elbától Nyugatra játszódik, a Tisza partján is releváns kérdéseket vet fel.

Rettenetesen szégyellem magam, hogy történelem szakos diplomával és némi történelmi ismerettel felvértezve, nem nagyon foglalkoztatott eddig a Műkincsvadászok című amerikai film egyik alapvetése, miszerint a második világháború az egyik legnagyobb és legjobban szervezett műkincsrablás és pusztítás is volt egyben. A nácik nemcsak eltüntetni akarták a nekik nem tetszőket és az ellenségeiket, de a leigázottakat módszeresen ki is rabolták. A magasabb poszton állók kincsekre és műkincsekre, a lentebb sertepertélők pedig minden tárgyra rávetették magukat, ami a legyőzöttektől elrabolható volt. Ez pedig azzal is fenyegetett, hogy mindaz, amit Európa és a Földközi-tenger vidéke több ezer év alatt a kultúrában, a művészetekben létrehozott, azt ez az emberi mivoltából kivetkőzött horda magáévá vagy tönkretehet. Egyetlen ember halála sem mérhető egy műkincs pusztulásához. De ahogy minden ember elvesztése tragédia, minden festmény vagy szobor pusztulásával is az utókor lesz, lett kevesebb.

George Clooney hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor megtörtént esetek alapján, a nyugati hatalmak műkincsmentési kísérleteit megpróbálta egy élvezhető, hollywoodi filmben elmesélni. A magam részéről az Utódok, az Egek ura és a Kecskebűvölők óta kifejezetten kedvelem a Vészhelyzet miatt korábban csak tucatszínésznek tartott Clooney filmjeit. Elsősorban azért, mert mindig olyan történeteket mesél el, amelyek nemcsak szórakoztatni akarnak, de fontos kérdéseket is feszegetnek. Míg azonban korábban elég pörgősre sikeredtek a filmjei, a monumentális feladat miatt a Műkincsvadászok inkább sok apró sztori tablója, sem mint egy egésszé összeálló történet. Ám eszem ágában sincs ezt a film szemére vetni. Főleg, hogy az apró epizódok mindegyikében van legalább egy olyan momentum, amik önmagukban is megérnének egy misét. Vegyük akár a franciák fura együttműködését a nácikkal, akár a gyerekkatonákat vagy a segítség helyett inkább elbújókat.

A Műkincsvadászok igazi érdeme ugyanakkor szerintem az, hogy lassan hét évtizeddel a második világháború befejeződése után szembesít bennünket: nem számoltunk még el az elrabolt kincsekkel, legyenek azok világhírűek és megfizethetetlenek, vagy helyben fontosak és kis értékűek. Már csak azért sem, mert a leltár azóta sem készült el. És gyanítható, hogy az Elbától Keletre, mi állunk rosszabbul. Mert a rablásra ezen az oldalon egymás után kétszer – vagy háromszor – került sor. Azt hiszem, a Clooney által elmesélt történethez hasonló Kelet-Európában nem létezik, így nem is mesélhető el.

Pedig próbáljuk csak azt számba venni – maximum elméletileg, hiszen pontos listák nincsenek -, mi minden tűnhetett el Szolnokról és környékéről. Először, amikor megkezdődött a helyi zsidóság gettóba terelése és kirablása. Másodszor, amikor a város ’44 őszén gazdát cserélt, miközben a lakosság tizedére zsugorodott, és megérkeztek a „trófeavadász” oroszok – ahogy Clooney filmjében utalnak rájuk. Ekkor valószínűleg már mindent vittek, ami még mozdítható volt, vagy pusztítottak, amit nem értettek. Harmadszor pedig a háború után, az államosítások és a kitelepítések idején, amikor végleg elpusztultak vagy új szerepet kaptak például a város körüli kastélyok.

Lehet, hogy Clooney új filmje nem tökéletes. Még azt se vitatnám, hogy inkább a hősök építésére törekszik, semmint a valóság bemutatására. Sőt, az amerikaiak sem voltak mind ennyire angyalok. Ám a Műkincsvadászok végén nem állhatunk fel úgy, hogy ne jusson eszünkbe: minket is kiraboltak, a mi kincseink is eltűntek, de a mi hős kincskeresőink ideje még mindig nem jött el.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Legenda feltámasztás

Szolnok legismertebb és legsikeresebb rockzenekara a nyolcvanas évek végén az Ippolit Matvejevics. Hogy ez akkor is így volt-e, arról lehet vitatkozni. Hogy a mából nézve ez így tűnik, ahhoz nem férhet kétség, miután hét daluk megjelent egy fantasztikus belső borítós bakelit lemezen.

Nehéz az idővel

Jóval több a mondanivaló a Kőszívű ember fiai színpadi adaptációjának, mint amennyi idő a szolnoki előadás rendelkezésére áll. Ezért kár, hogy sok fontos pillanat elhadart, miközben a forgószínpad úgy zakatol, mintha egy teherautó platóján utaznánk. Szerencsére remek alakításokkal.

A Semmit mindenkinek

Sajnálnám, ha ez egy olyan színházi ajánló lenne, ami egy eltemetett előadásról szól. Azt szeretném, ha a Széchenyi István Gimnázium Pygmalion színpada Semmi című darabját nagyon sokan látnák még. Hat fiatal elképesztően jó és közben fontos játéka Bartha Ildikó pedagógus rendezésében.

Kettő az egyben – és jó

Aki Szolnokon él, annak olyan megszokott, hogy időnként ejtőernyősök ugrálnak felettünk, mint az évszakok változása. Az Agórában látható kiállítás abban segít, hogy a nem bennfentesek is megértsék, kik és miért hajtottak végre többszázezer ugrást az elmúlt évtizedekben a város felett.