Az ország egyik legjobb szerkesztője egyszer azt mondta: soha ne írj arról, ami lesz, mert nem biztos, hogy az úgy is lesz. Sokszor jutnak eszembe szavai Szolnokon. Néhány beruházásról már annyiszor leírták, hogy milyen jó lesz. Aztán még mindig semmi.
Mi a feladata egy önkormányzati képviselőnek? Az őt delegáló párt katonájaként fegyelmezetten szavazni, avagy a választók akaratát, véleményét, elképzeléseit képviselni, és a választók nevében a közhatalom gyakorlóit ellenőrizni? Demokrácia-felfogás kérdése. Ha az utóbbi mellett teszem le a voksom, akkor nem jobb a kevesebb képviselő.
Várom a köremaileket, az iwiw-es üzeneteket, a Facebook-os csatlakozási lehetőséget, és a népi mozgalomról szóló diadalittas híradásokat, amelyek a tűzijátékok pénze után a falra akasztandó százmilliókat is nemesebb célra szánják. Mert számoljunk csak!
Még márciusban került egy régi képeslap az Album rovatba. A képen a megyeháza hátsó homlokzata látható, előtte egy gondozott parkkal, a későbbi Damjanich uszoda helyén. A fotóhoz fűzött szöveget most Csönge Attila levéltáros, dokumentumokkal alátámasztva helyesbítette. Köszönet érte.
Egy éves adózott jövedelmét kifizetem annak a mesternek, aki az előtte dolgozó szaki munkáját nem szapulja, nem magyarázza meg, hogy az előző miatt lesz nehezebb, lassabb és drágább a munkája, hanem elismerően csettint, és felkiált: a jövőben valamit ugyanúgy csinál, mint aki előtt járt a lakásomban. Ja! És a szemetet is összeszedi maga után.
